Egy érzelmileg éretlen férfi menekül a magas fenntartású nőktől
Milyenek az érzelmileg éretlen férfiak? Akik soha nem nőnek fel. Életszakasztól függetlenül maradnak örökre érzelmileg éretlen csapnivaló kommunikátorok és meddő vitapartnerek. A konfliktusok és problémák elől messzire szaladnak, terelnek, játszmáznak, elköteleződésre képtelenek. Születési dátumuk szerint talán már férfikorba léptek, életszemlélet és tudatos életvezetés szempontjából azonban örökre kisfiúk maradnak.
Jófiúk, rosszfiúk, fiúk lesznek igazi férfi-álruhába bújt szívrablók, el is hisszük nekik, amit összehordanak, és miután a csillagokig repítettek, hirtelen elengednek és mi jó nagyot huppanunk a fenekünkre. Egy érzelmileg éretlen férfi valójában még kisfiú, és a fiú és a férfi személyiség között tátongó szakadék húzódik. A férfinek kialakult erkölcsi iránytűje van, hitelesen példát mutat, egy fiú gyakran ellentmondásos, csapong, következetlen. minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit. Azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz.
Egy fiú ígéreteket tesz, de nem mindig fáradozik azok beváltásával, és nem magyarázkodik, úgy gondolja, ha valamiről nem beszél, az nem is létezik. A férfi a büszkeséget és az egót a szerelem mögé helyezi, a fiú érzelmi éretlenségéből fakadóan sajnos erre még képtelen. A férfi nem riad vissza a kényelmetlen párbeszédektől. Világosan kifejezi álláspontját, szándékait, érzéseit egyértelműen kinyilatkoztatja. A fiú terel, kerüli a konfrontációt, és bármilyen helyzetet, ahol érzésekről kell számot adnia. Képtelen a konfliktuskezelésre, drámát kreál, elfut, vagy azzal érvel, a kapcsolat még nincs olyan szinten, hogy mélyebb témákra terelődjön a szó. A férfi mindig megteszi az első lépést, ha egy nő befészkelte magát a gondolataiba, egy fiú gyakran idő előtt feladja a próbálkozást, vagy rábízza magát a véletlenre. Egy férfi mindig pontosan tudja, mikor invesztáljon energiát egy kapcsolatba, és mikor adja át magát teljesen, egy fiú azonban mindig tesztel, és vár, de mivel egészen más életszakaszban van, számára soha nem érkezik el az idő.
A magas fenntartású nő pejoratív kifejezés lett, pedig valójában az értéket, a különlegest, az egyedit jelöli, a nőt, akinek még vannak igényei, elvei, és pontosan tudja, hol helyezze el önmagát női szerepében. Egy úgynevezett magas fenntartású nő valóban nővé érett, nem szenved hercegnő szindrómában, nem dobja be a hisztit, ha nem kapott meg valamit azonnal. Bár ugyanúgy haragot és frusztrációt érez, mégis kifejlesztette önmagában a felnőtt reagálás képességét, vagyis felnőtt nőként leül az asztalhoz, és elmondja, mi bántja. Elhelyezte önmagát a minőség és igényesség színvonalán, és ehhez tartja magát. A kívánatos, csábos külsőn túl, tisztában van belső értékeivel, melyet erőteljesen érzelmi és értelmi intelligenciára helyez. Nem ugrál egyik szociális körből a másikba, és kerüli a gyors, felszínes, tiszavirág életű, semmitmondó emberi kapcsolatokat. Értékeli a mély, őszinte barátság jelentőségét. Rendszeresen táplálja azokat energiával, ráfordított idővel, és hálával.
Ha magas-fenntartású nő vagy, akkor elveid vannak, és elvárod a tiszteletet, odafigyelsz a külsődre, szereted, ha a kedvedre tesznek, ha sok időt és energiát fordítanak rád. A fiúk nem bírják ezt a típust, és hamar lapátra teszik őket. Úgy gondolják, „túl sokat” várnak el tőlük, például azt, hogy lovagiasak legyenek, kinyissák az ajtót, foglaljanak asztalt az étteremben, feladják a kabátot, udvaroljanak, és egy idő után tisztázzák a „játék nevét”, vagyis döntsék el, mit akarnak, tegyék hivatalossá a barátnő státuszt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez