Egy kudarc után új időszámítás kezdődik
„… elsüllyesztettem a képét az emlékezetem legalsó fiókjába. Nemcsak a képét, mindazt, amit jelentett nekem. Amin keresztül kellett mennem miatta. Mert végtelenül hosszú időbe telt, míg megértettem, hogy egyszerre volt a legjobb és a legrosszabb dolog az életemben.” /Jojo Moyes/
És bár még mindig úgy hiszem, hogy akik összetartoznak, azokat a sors újra és újra egymáshoz vezeti, mindaddig, amíg meg nem értik, hogy egyik sem élhet a másik nélkül teljes, igazán boldog életet, de ebben az új időszámításban száműzetésbe küldtem az efféle gondolatokat. Mert félig a múltban ragadva, nem lehet igazán nagy lépéseket előre tenni, mert az akaratlanul is korlátokat szab, elnyom, megfullaszt.
Ebben az új időszámításban egy teljesen új oldalamat ismertem meg. És bizonyos mértékig még boldoggá is tesz, hogy kiderült, mi mindennel meg tudok küzdeni. Hogy mennyi erőm van, hogy a semmiből új életet tudok felépíteni, és hogy milyen erős a hitem, mert még mindig bízok abban, hogy ebben a zűrzavaros világban vár rám egy igazán boldog élet, hogy itt lesz majd az igaz szerelem, aki képes lesz a társam lenni, akivel együtt öregszünk majd meg, akivel az örökkévalóságig forr majd össze a lelkünk. Akivel együtt nézünk majd szembe a világ csorbát szenvedett eseményeivel.
Addig is, Simone Weil gondolata vezessen utunkon, mely szerint:
Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez