Ez egy felettébb romboló gondolat, azon önámító tévedések közül való, amiket ártó módon a környezetünkre szabadíthatunk. A szerethetőség nem függhet össze a teljesítménnyel. Legalábbis egyáltalán nem szabadna, hogy így legyen.

Kivéve, ha cél szorongóvá tenni valakit. Sajnos sokan élik meg gyerekkorban, hogy az elvégzett feladat természetes, a jól és a kiválóan elvégzett feladatok sem érnek egy deka dicséretet sem. Érd be egy biccentéssel! Ugye? Mintha az elismerés kifejezése valamiféle gyengeség lenne. Esetleg az a kép él az illető fejében, hogy a dicséret gőgöt válthat ki. Pedig ellenkezőleg.

Azok hajlamosak dicsekedni vagy mások hibáit, kudarcait harsányan, jó hangosan nevetség tárgyává tenni, akiknek az életében az elismerő szavakkal igen csínján bántak. Jobbára azért dicsekszik az illető, mert kétségbeesetten keresi az elismerő szavakat, de sosem ismerné el, hogy igénye van rá, épp ezért maga veregeti a saját vállát. És ez visszatetsző.

Az egészséges mértékű elismerés a szeretet kifejezése. Nem szül rosszat. Ellenben többször tapasztaltam olyat, hogy akik nagyon igyekeztek a saját teljesítményükre felhívni a figyelmet, azokról később kiderült, hogy szeretetmegvonás és az elismerés teljes hiánya kísérte végig az érzelmi fejlődésük legfontosabb szakaszait. És ennek tetejébe az ilyen emberek a saját lelkük egyben tartása érdekében úgy gondolkodnak, úgy torzítják a képet, hogy ez tette őket erőssé. Ilyen módon ugyanezt a romboló mintát adják tovább. Az elismerés nem gyengeség, nem gyengít. Senkit!

És egyáltalán nem puhítja el azt, akit érint. Sőt, erőt ad. Nyugalmat. Ami pedig segít, hogy jóval könnyebben hozzuk felszínre a bennünk rejlő képességeket. Minél előbb szűnik meg a stressz, a félelem, minél nyugodtabb tud lenni az illető, aki próbatétel előtt áll, annál inkább lesz képes magas szinten teljesíteni. Van egy egészséges drukk, ami segítheti az embert. De az nem a támogató, dicsérő szavak hiánya mentén keletkezik. Hanem azon felismerés hatására emelkedik, mikor látjuk, a feladat elvégzése a képességeink határához közelít. Egy jól felépített, szeretettel és támogatással felcseperedett lélek tudomásul fogja venni, hogy adott feladat jelen pillanatban még túl van a képességei határán. Aki problémás környezetből érkezik, akkor is szorong majd, ha ennél kisebb falat jön, mert a teljesítmény-kényszertől a félelem eluralkodhat rajta. Ezért azt sem lesz képes mindig hozni, amit egyébként simán megoldana.

Ne félj attól, hogy a dicséret rombolni fog. A hiánya annál inkább.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• dícséret szerethetőség hite

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!