Férfiak a frontról

Te is csak egy nő vagy. Nem szebb, nem jobb, nem karcsúbb, mint a többi, mégis mennyiszer vívok veled gondolatban. Pedig csak egy nő vagy. Ugyanolyan nő, mint én vagy az Ilonka. Igaz, az Ilonka azért egy kicsit más, ő valamivel csendesebb, így korán lett férje is. Tehát nem tudja, milyen keresni a szerelmet harminc fölött.

Micsoda butaság ez a féltékenység, hisz neked se lett urad. Már úgy néz ki, hogy mindez így is marad örökre. Nehéz megtalálni az igazit, vagyis mit beszélek, dehogy nehéz, inkább megtartani az. A férfiak manapság nem akarnak házasságot. De nincsenek mély kapcsolatok se, nemhogy eskük. Nagyon ritkán, néhanapján lehet belebotlani olyanokba, akik tényleg imádják egymást, de tényleg csak egyszer-egyszer van ilyen. Például nyáron ne is számíts erre, mert a nagy hőségben még az igazinak hitt kapcsolatok is könnyebben megszakadnak. Ilonkának egyszerű, ő nem jött föl Pestre. Lenn maradt a Tisza mellett és két gyereket nevel. Szép is, szelíd is, az van mindig otthon, odahaza náluk, amit ő mond. Azért mert olyan szelíden fondorlatos, és a férje szereti is, azt hiszem. Mondjuk ott lenn nem is lehet nagyon mást imádni. Az a néhány egykorú hamar elkapkodta egymást. Nem is kíváncsiak a világra, inkább behunyják a szemüket és csöndben szeretik a másikat, meg a kölköket. Ilyenek voltak nagyanyáink is. Mármint az Ilonkáé meg az enyém. A tied nem tudom milyen lehetett, mert sose ismertem rózsadombi lányok nagymamáit.

Szóval nehéz ez a szerelem, még neked is, akire folyton irigy vagyok. De nem rosszfajta irigység ez, nehogy azt hidd, hiszen a barátném vagy. Máskülönben meg a nők egy kicsit mindig féltékenyek egymásra. Tudod ez miért van? Mert sokkal kevesebb férfi van a földön, mint asszony, és én úgy hiszem, hogy ez a háborúk miatt lehet. Megölték az erős és bátor ifjakat a háborúk. A gyávák meg mind hazajöttek, hisz azok nem mertek kiállni a frontvonalra. Elbújtak hátul és ránk maradtak. Akik meg fogságba estek és tudtak szökni, na azokból is kevés maradt. Ilyen volt a nagyapám is. Az utolsó erejéig küzdött és kitartott a hideg, orosz táborban. Majd hazajött negyvenhét kilósan. Belőlük ma már csak kevés él. Ezért olyan nehéz megtalálni a szerelmet, érted már?

Nem tudom, hogy lett volna jobb. Lennmaradni és hozzámenni a háziorvosunk fiához, aki olyan sokáig udvarolt, egészen tizennyolc éves koromig, amíg eldöntöttem, hogy mégiscsak jobb lesz nekem a nagyvárosban, orvosnak fia van ott is elég. Aztán rájöttem, hogy nem jó az orvos se, mert mindig fáradt, az ügyvéd meg túl rigolyás. Ha meg gazdag üzletembert választottam, akkor végig hasított rajtam a kihasználtság. Már nem úgy értem, hogy én éreztem magam kihasználva. Tudod te milyen kellemetlen az, ha az összes trópusi nyaralást neked fizetik? Nem bírtam élni így hát egyikkel se. Se az orvossal, se az ügyvéddel, se a gazdag emberrel, akinek azt se tudom, miből volt a vagyona.

Hozzánk bátor ember való, aki olyan, mint a nagyapám volt, aki haza mert szökni a frontvégről, és nem félt, hogy a sarkát ellövik. Csak Ilonkához illik más és azt hiszem ő boldogabb is, mint amilyenek most mi vagyunk. Nem vágyik sokra, és milyen jó neki, hogy nem vágyik sokra.

Szentesi Évi

Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!