Ma megkérdezte tőlem valaki, hogy nagyon magányos vagyok? Miért is? kérdeztem vissza, miből gondolod ezt? Hát a facebook posztjaimból. Ezt most nem mondod komolyan? Kérdeztem tőle, ez jön le a posztjaimból?

Én akkor voltam magányos, amikor mindenáron egy társra vágytam...

A magány nagyon különbözik az „egyedül élektől” hiszen előbbi képes különféle módon megjelenni a gondolatainkban és bármikor képes bennünket valami sötét dologgal beborítani. Persze néha nem is olyan rossz, nekem például jó alkalom volt arra, hogy kicsit szembenézzek önmagammal és ezáltal helyrebillenjek, felfedezzem újra a magamban szunnyadó erőt. Persze van úgy, hogy a mikrokörnyezetünk nem érti, hogy mi történik velünk, hiszen vannak barátaink, szeretnek bennünket és azt gondolják rólunk, hogy antiszociálisak lettünk, különcködünk, pedig csak fontos dolgok történnek velünk, melynek a pozitív hatásai csak később látszanak majd.

Régóta nem voltam ilyen harmóniában önmagammal...

Nem szégyen belátni, nekem igen is jót tett, hogy egyedül élek már több mint egy éve. Nagy küzdelem volt, de a változás amit megéltem ezáltal rendkívül sokat segített abban, hogy most kiegyensúlyozott legyek és újra motivált. Újra érzem azt, hogy a világ beteg és nem én, nem nekem van szükségem orvosra, hanem azoknak akik „kikoptak” mellőlem az úton, mert az akarták velem elhitetni, hogy a rossz dolgok azok nem hibák, hanem egyfajta jellembéli sajátosságok. Amikor álmosan felkelek reggel, vagy ha fáj a fejem, akkor is mosolygok, mert tudom, hogy én már megtaláltam a saját utam és már nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam. Én belenéztem a szekrényembe és nem tetszett amit benne láttam. Most sem tetszik minden, de mindent megteszek azért, hogy a „régi életem” utolsó két nagy feladatát megoldjam végre és újra szabadon és boldogan éljek. Hálás vagyok a barátaimnak érte, hogy rengeteget segítettek az elmúlt évben és ha kellett „helyrebillentettek” és törődtek velem.

Van egy nagy tanulsága ennek az évnek számomra még pedig az, hogy soha többé nem akarok bizonyítani semmit senkinek, nem akarok olyan lenni amilyen nem vagyok, csak azért hogy erősnek látszódjak. Most éreztem meg ezt erőt igazán magamban újra, sok sok év után, most, hogy nem vágytam rá. Hosszú idő óta még edzeni is lett kedvem, füvet nyírni, vásárolni, satöbbi. Jó újra lazának lenni a lelkemben, a napi gondok ellenére is...

• férfiszemmel férfiszempont önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!