James Horner - Apocalypto

A soundtrack album nagy részét a törzsi dobtémák, illetve az indián énekfoszlányok uralják, amelyek hangulatosak, de inkább azok számára élvezhetőek, akik látták a filmet, és tudják, hogy a történet melyik részénél hallhatták az adott dallamot.

James Horner munkáiról általában az a véleményem, hogy bár óriási témákat komponál, ám ezek egy egész lemezen keresztül idő után unalomba fulladnak. Stílus- és dallamvilága sajátos és összetéveszthetetlen; két kedvenc filmem, a Trója és a zseniális Rettenthetetlen soundtrackjait is ő jegyzi. Már azokról az albumokról is az volt a benyomásom, amit fentebb leírtam.

Gibson ősi majákról szóló eposzának aláfestő témáiban szintén megtalálhatóak a Horneres monumentális és érzelemdús dallamok, és sajnos idővel ezek is ellaposodnak. A lemez - számomra - két legszebb darabja a nyitó In the Forest, és a hármas Storyteller’s dream. Előbbiben - mint ahogy címe utal rá - szívet-lelket melengető őserdei madárhangok hallhatóak Horner jellegzetesen gyönyörű dallamszőnyegében, mely szinte csak a háttérben kíséri az erdő madarainak csodaszép énekét. Az utóbbi az éjszakai törzsi tábortüzek idilli hangulatát idézi.

Ezután - miként a filmben is - a lemezen is véget ér az idill. A negyedik Holcane’s attack halk, vontatott, baljós kántálással indul, majd fájdalmasan szép vonós részekkel folytatódik, melyek hűen visszaadják a porig égetett indián falu lakóinak elkeseredettségét, és jövőjük kilátástalanságát. A soundtrack album nagy részét a törzsi dobtémák, illetve az indián énekfoszlányok uralják, amelyek hangulatosak, de inkább azok számára élvezhetőek, akik látták a filmet, és tudják, hogy a történet melyik részénél hallhatták az adott dallamot. Összességében nem rossz ez a lemez, de előtte ajánlatos megnézni az Apocalyptot, amely egy - minden szempontból - nagyszerű film.