A nagy ürességen kívül nem sok mindent tudnék felsorolni a lelkemben zajló eseményekről. Éppen elég szörnyű ez nekem most, abba már bele sem gondolok, hogy neked milyen nehéz lehet most velem.

Soha nem csináltam ilyet, sokszor lehetőségem sincs rá, de alapjaiban nem tartozik a személyiségemhez a bezárkózás. Most mégis ülök a sötét szobában és sem a valóságban sem képletesen nem tudom megtalálni a fényt. Tudom, hogy ez most nincsen rendben, az okát is tudom, de jelen helyzetben tehetetlen vagyok.

Ami a legrosszabb mindkettőnknek, hogy még csak beszélni sem tudok róla. Pedig nagyon szívesen vesznék el az ölelésedben és sírnám el a kétségeimet mindennel kapcsolatban, de most képtelen vagyok rá. Sokszor igyekeztem elkezdeni egy gondolatot erről, mégis inkább lenyeltem a mondanivalóm és elegánsan kerültem a témát, pedig te kérdezted. Téged érdekelt én mégis fal mögé bújtam, ennek a szép kis eredményeképpen itt ülök a sötét szobában és most így jó. nem is akarok kikelni az ágyból, úgysem vár rám ma semmi jó.

Aztán csörög a telefon és mintha az élet előre megírt jelenetében lennék, akár a filmekben, sorban felhívnak a barátok. Mintha tudatni akarnák velem, hogy szeretnek. Ők nem tudják hogyan is érzem magam jelenleg, de mindenki megkérdezi hogy vagyok és szeretettel a hangjukban beszélünk pár percet. Ez az első rezzenés, ami bontja a sötétséget, még persze képletesen, de az is egy nagy lépés jelen helyzetben.

Aztán csörög a telefon és a neved látom a kijelzőn, gondolkozás nélkül veszem fel és rám törnek a gondolatok amiket az elmúlt hetekben rejtegettem előled. nem azért mert nem akartam elmondani, de még nem tartottam ott, hogy beszélni tudjak róla. Tudom nincs időd, de te mégis kerítesz rá, mert végig tudsz hallgatni és végig is hallgatsz. Szelíd hangon visszahozol az életbe és biztosítasz a támogatásodról, a szeretetedről. Mellettem állsz, pedig jelen helyzetben én sem állnék magam mellé.

• kitartás összetartozás szerelem szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!