Luxus, fürdők, a szerencse bolondjai és művészet

Útban Baden-Baden felé azon gondolkoztam, vajon hányan juthattak a rulett asztal mellett Alekszej Ivanovics (Dosztojevszkij: A játékos) sorsára vagy élvezhették 1865 és 1874 között Brahms lichtentali házában zongorajátékát.

További képekért kattints a fotóra!

Merengésemből a Trinkhalle látványára tértem vissza a valóságba. Az ötvenezres lakosú városka kétezer éves fürdői, hatalmas zárt parkkal rendelkező szállodái és a sétányon található már-már monumentális jellegű épületei valóban a luxus jelképévé varázsolják Baden-Badent. Ezen a ponton azonban érdemes túllépni és a várost nem "beskatulyázni", hiszen rengeteg egyéb szellemi táplálékból falatozhatunk, amelyek még emlékezetesebbé tehetik az itt eltöltött időt.

Mi a nap nagy részét a Németország egyik legnagyobb modern és kortárs művészeti gyűjteményéről ismert Frieder Burda Múzeumban töltöttük, melyben szeptember 20-ig Heinz Mack, a Zero csoport alapítójának Fény Árnyék (Licht Schatten) időszakos kiállítása kap helyet. A téma terjedelme miatt a kiállításról később egy külön posztban mesélek majd.

A Richard Meier által tervezett múzeum (2004) már kívülről is egyértelműen üzeni: Baden-Baden nem csak a fürdők, de a modern és kortárs művészetek egyik központja is. Ez az üzenet pedig megtalálta közönségét. Évről évre rengetegen csak az itt található kiállítások miatt látogatnak ide. Gyanítom, hogy mi is visszatérünk még, hiszen maga a Frieder Burda gyűjtemény ezúttal nem volt megtekinthető.

Még jutott időnk egy rövid sétára egy parkban (Gönneranlage), majd siettünk tovább, mert a határ túloldalán, Roppenheimban már várt minket Elzász legfinomabb flammkuchene (tarte flambée) és egy kis fokhagymás csiga. Ízre és állagra is olyan, mint amire ránézésre gondolnánk: fokhagymás és izmos. Mindenesetre, ha adódik rá lehetőségünk, legalább egyszer érdemes megkóstolni. Én már másodjára tettem.

Kortárs művészet, flammkuchen, fokhagymás csiga klasszikus zöldtalpú pohárba töltött elzászi borral kísérve. Ezen a szombaton ennyi fért bele, de legközelebb igyekszünk a Fabergé múzeumba és Brahms házába is eljutni.

Szöveg: Virág Melinda - www.maisonnettedalla.com

Fotók: Kiss Antal