Már ki merem mondani

Már ki merem mondani. Szükségem van rád. Nem azért amiért szoktuk, hogy szükség van a másikra. Nem azért amit tanultunk. Nem a szokásos energiavesztéses játszmákhoz. Nem a drámákhoz. Nem azért mert nem bírom egyedül. Nem ezért.

Már ki merem mondani, hogy szükségem van rád. Nem azért, hogy egész legyek. Hanem azért, hogy teljes. És ez nagyon nagy különbség. A Férfira van szükségem. Nőként. Nem kislányként, Apára. Nem megsérült Hercegnőként egy megmentő Lovagra. Nem cselédlányként a Királyra, hogy legyen birodalmam. Van birodalmam. Meg tudtam teremteni.

Úgy van szükségem rád, mint ahogy a táncban egy jó partnerre. A ritmusodra. Arra, hogy vezess. Arra, hogy harmóniában legyen az, amit közösen alkotunk. Alkotni akarok veled. Ha azt mondják rossz a világ, akkor egy jobbat. Célokat kitűzni. Menni előre. Haladni. Létrehozni. Teremteni. A Férfira van szükségem. Nőként. Egyenrangú alkotásra. Támogatásra. Bőségre. Nem tökéletességre. Nem illúzióra. A valóságra.

Partnerként közösen teremteni. Nem együtt élve túlélni az elkülönülésben. A magányban. A harcban. Ahogy az szokás. Az erőnket szeretném összetenni.

Legyőzhetetlenné válni. Harc nélkül győzni a világ felett, onnan ahonnan valóban lehet győzni. Az összefogásból. A szeretetből. A közös bázisból. Nem tudtam ezt mindig. Vagy nem tudtuk. De azt hiszem nincs más igazi esélye nekünk és a gyermekeinknek, csak ha a Férfi és a Nő, maga mögött hagyja a félelmet. Az önzőséget. Az elkülönülést. Ha kimondja: Szükségem van rád!

Az élet megalkotásához. Hogy haladjunk. Teremtsünk. Közösen. Amíg még van hozzá erőnk. Mert annyira hamar elreppen az életünk. Mert nem fog úgy sem maradni semmi, csak az , amit közösen teremtettünk és értékké varázsoltunk.

Barna Berni

www.bernibarna.com

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.