Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, köztük én is, hogy ha valaki meggondolja magát „útközben” az nem korrekt, esetleg kifogásokat gyártott valami vagy valaki miatt, vagy egyszerűen csak elhúzta előttünk a mézesmadzagot, mert ez a fétise, erre áramlik nagyobb mennyiségű vér a csiklójába, vagy a farkába. Nem az a célom, hogy tudományos magyarázattal szolgáljak a témában, hiszen minden ember más és más, egyszerűen csak a magam kis sztorijait próbálom most kielemezni, van bőven belőlük.

Ne keresd az ok okozati összefüggést

Sokáig azt hittem, hogy azért dobtak egy pár randi után a hölgyek, mert elrontottam valamit. Nem lett volna szabad megkérdeznem például azt, hogy „Micike, te mindkét csapatban focizol, vagy hetero vagy?” Aztán az sem volt szerencsés megkérdeznem, hogy „az anális szex előtt, hogyan étkezel”, vagy „hogyan hatnak a zöldségek a testnedveid illatára”. Természetesen csak vicceltem, illetve azt akartam csak kifejezni ezekkel a primitív mondataimmal, hogy nagyon nem mindegy mennyire engedjük szabadjára a fantáziánkat, hiszen többnyire nincs erre fogadókészség, főleg nincs egy első randin. Tehát akkor ne adjuk önmagunkat? Szerintem csak vegyünk vissza picit, de ezért finoman, intelligensen célozzunk rá, hogy is kivel lesz dolgod bébikém. Én nagyságrendileg 80 randi után jöttem rá, hogy valószínűleg hol hibáztam. Ez a szám jól mutatja, hogy mennyire ostoba vagyok, de egyben azt is, hogy végül felismertem ezt és ma már figyelek arra, hogy mit mondok és hogy hogyan mondom. Persze ennek lett egy hozadéka is, pont a napokban szembesültem a ténnyel, azaz „félek tőled, ne haragudj”. Visszavettem, udvarias vagyok, szépen beszélek, nem vagyok közönséges, erre most az a válasz, hogy félek tőled.

Félek tőled, mert nem hiszem el, hogy létezik ilyen férfi, félek, hogy szerelmes leszek beléd, félek, hogy megsérülök, mert te vagy álmaim hercege és nem akarom, hogy rémálmaim sárkányává változz, stb, stb. Lehetséges, hogy be kellene iratkoznom egy „hogyan figyeljünk mondanivalónk balanszára” tréningre, mert úgy látszik a végletek embere lettem útközben. Sokan nem foglalkoznak azzal, hogy miért gondolta meg magát az illető út közben, elment, helló, csá, next, majd a következő jobb és szebb lesz. De én nem ilyen vagyok, engem érdekelnek a kudarcok, de a siker okai is, szeretném kielemezni, hogy jobb legyek ez által. A múltkor egy „barát barátnővel” arról beszéltünk, hogy a sok nátrium glutamát szétcseszte a szöveteit és most úgy néz ki a teste, mint egy teleszart búvárruha. Hallo, ez az én szövegem amit kiírtottam a szótáramból, mert annyira puruttya volt, erre most egy barátnőm mondja magától? Ezt most nem értem, ha ezt egy férfi mondja az rettenetesen undorító, ha egy nő, akkor meg vicces? Jesszusom, mennyit kell ezt még tanulnom, mennyire kevés a tudás és a tapasztalat, amit eddig megszereztem, pedig azt hittem, hogy kibaszott okos vagyok, de nem, semmit nem tudok a női lélekről.

Meggondoltam magam útközben…

Na, persze nem úgy gondoltam meg magam, hanem úgy ahogyan azt kicsit fentebb írtam, hogy 80 randi után, felkiáltottam, hogy heuréka, tudom mi volt a hiba. Visszaszívom tehát, nem - nem, azaz nem jöttem rá, max arra, hogy nincs is recept erre, egyszerűen sodródni kell az eseményekkel, aztán lesz, ami lesz. Most, hogy csapkodom a billentyűzetet össze vissza, azért eszembe jutott, hogy bizony én is húzogattam a mézesmadzagot, én is meggondoltam magam többször is útközben, pedig akkor arra az adott pillanatban nem is gondoltam, hogy ezt cselekedtem. Meggondoltam magam, mert a belső hang azt mondta, hogy „Sanya vigyázz, ő egy pszichopata, éjjel átharapja a torkodat, ha hazaviszed” vagy egy másik hölgy esetében az orrom figyelmeztetett, „ha valakinek egy zárt csizmában erős lábszaga van, ami érezhető az utcán is, lehetséges, hogy gombás a lába és nem biztos, hogy szerencsés, ha széttapicskolná a burmai dió parkettámat? Szóval én is meggondoltam magam többször is, de vajon mit gondolnak rólam? Vajon én is büdös vagyok számukra, vagy a választékos beszédem azt sugallja, hogy mentálisan sérült vagyok, egy igazi pszichopata? Szerintem nem fogom tudni ezt most megfejteni, se a cikkem címében szereplő szavak hatását a témára, de egy valami tény, oka van annak, hogy nem lett folytatás. Fogadjuk ezt el és ne keressük a megoldást, mert a mi oldalunkról teljesen más a megfejtés, mint az övéről. Mindenesetre készítek a barátnőim körében a biztonság kedvéért egy közvélemény kutatást, hogy jó illatom van-e, legalább ezzel legyek már tisztában, ha kedvem szottyanna elhívni valakit egy randira. Hmmm, most beugrott a volt barátnőm egyik mondata, az a baj velem, hogy túlgondolom a dolgokat és akiknek csapom a szelet, ők is túlgondolják a dolgokat, a viselkedésem miatt. Basszus, igaza lehet, de akkor ez egy jó alap, ebből már tudok építkezni, levonhatom a konzekvenciát, de miért is mondta ezt? Mit akart ezzel mondani? Miért gondolom túl? Jaj, most bajban vagyok, összezavarodtam, hagyjatok békén, nem keresek én kifogásokat, csak a démonjaim csipkednek, kell valami kedélyjavító, na most megyek, csá, puszi, majd írok később valamit, majd befejezem…

Csak vicceltem, bár lehet, nem is vagyok igazán vicces… (vigyorgó smile)

• férfiszemmel férfiszempont ismerkedés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!