Négy nő: Holtan fekszem - 22. rész
A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.
Nem mondtam el Bebének, hogy terhes vagyok. Megyek az utcán, a levegő már hideg, egészen nyirkos körülöttem minden, a vékony blúzom alá bevág a hűvös szél, vacogok. Nem vettem magamra a kabátomat, olyan gyorsan el kellett jönnöm hazulról.
Bebe megint ideges volt. Tudja, hogy valamit titkolok. Fogalmam sincs, hová megyek, csak szedem a lábam, minél gyorsabban, amennyire csak lehet, nem is merek hátranézni. A terhességi tesztet itt szorítom a kezemben, jobban szorítom, mint az életemet. El akarom valahová rejteni, és ha eldugom, az olyan, mintha nem is lenne, mintha meg sem történt volna ez az egész. Bárcsak vissza lehetne menni az időben, bárcsak vissza lehetne csinálni Ivánnal az egészet. Bár ne lettem volna annyira idióta, és befejeztem volna az iskolát, akkor most nem kellene benne lennem egy bántalmazó kapcsolatban. Visszagondolok a lányokra. Ott ültünk minden péntek délután az Anna kávéházban és kuncogtunk a hapsikon. Engem már akkor is gyakran kiszúrtak maguknak az idősebb férfiak. Hiába, na, fejlettebb voltam a koromnál, és mindezt nem bántam, szerettem, ahogy udvarolnak. Soha nem volt fiatal barátom, velem egyidős sem. Minimum 10 évvel volt idősebb mindegyik. De nem pasiztam sokat, egy kezemen meg tudom számolni, hány férfinak adtam oda magam.
Olyan boldog voltam Ivánnal, ő nem bántott soha. Persze, végig azt éreztem, hogy kevés vagyok neki, hogy nem lesz elég egy ilyen finom embernek egy csavargó lélek, olyan zűrzavaros családi háttérrel, mint amilyen nekem volt. Mindvégig tisztában voltam vele, ha nem is tudatosan, hogy kevés lesz a szépségem, előbb utóbb hiányozni fog neki valami más is, egy olyan dolog, amit én sosem fogok tudni neki megadni. De fiatal voltam nagyon és hittem még akkor valamiben. Talán egy gyermekben reménykedtem, és abban, hogy a közös gyermekünk mindent megváltoztat, megment valamiféle varázslattal a láthatatlan múlástól. Feszülten készültem arra, hogy anya legyek, hogy megjelenjen a két csík a teszten, de hiába rejtettem el gondosan a fogamzásgátó tablettákat, sehogy sem tudtam teherbe esni. Mintha egy láthatatlan erő óvta volna Ivánt valamiféle láthatatlan bajtól, amit egy illetéktelen, hozzá nem méltó személy készült a fejére idézni.
És akkor tessék, most meg itt van. Bezzeg Bebétől egyből teherbe esem.
Jézusom, ez a kocsi meg mit csinál? Tényleg nem áll me…
Réka
Az előző rész ITT, a teljes webregény pedig ITT olvasható!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez