Négy nő: Úgy hal meg, hogy nem látta a tengert - 11. rész
A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.
Elhívott vitorlázni egy hétre az Adriára. Igent mondtam. Tomitól el kell jönnöm, ott a helyzet már tarthatatlan. Ma éjjel elszököm tőle, és soha többé nem akarom látni. Elhozok mindent, lecserélem a telefonszámom, nem akarok vele szakítani se, egyszerűen csak eltűnök, felszívódom, köddé válok. A múltkori balhé után, azt hiszem, ez a legjobb megoldás. Úgyse értene meg, úgyse fogadná el. Lehet bejönne balhézni a munkahelyemre is, azt meg nem akarom. Lehet így is megteszi. Ettől mondjuk félek egy kicsit. De Miklós majd megvéd. Az egyik barátnőmnél fogok lakni, de ha Miklóssal ez tényleg szerelem, akkor semmi baj nem lesz. Összeköltözünk, gyereket szülök, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Nem tudom, hogy akarok-e anya lenni, ezen még nem gondolkoztam. Családot szeretnék, családban szeretnék élni. Hiányzik a család, nagyon, ami nekem sose lehetett igaziból. Csak Mamika, meg Papika volt, de anya és apa soha, nem is ismerhettem őket. Majd megcsináljuk a családot Miklóssal és nagyon boldogok leszünk.
Izgulok az utazás miatt, Horvátország olyan messze van és én még sose voltam külföldön. Nem ültem még repülőn se. Vajon mennyibe kerülhet egy ilyen út? Ezen töprengtem. Annyi pénzt én még az életemben nem láttam, de Miklós gazdag, ő fizet mindent, csak ne érezném magam olyan kellemetlenül miatta. Itt van a gombóc a torkomban akkor is, amikor elvisz valahová és a végén mindig ő fizet. Nem szeretem ezt. Nem szeretem a rongyrázást se. Mi nem így éltünk odalent. Mamika minden forintot beosztott, ki volt számolva, mennyi jut az eledelre, mennyi marad a számlára, meg az iskolára. Ruhákra nem tellett. Zsebpénzt se kaptam, otthonról vittem a tízórait, a májkrémes kenyeret paprikával, szalámis szendvics hetente egyszer volt. Az volt az ünnepnap. Miklós meg simán kifizet a kávéra egy ezrest. A múltkor elmentünk a belvárosi nagy kávéházba, és olyan kimondhatatlan nevű sütit ettünk. Nagyon finom volt. Hercegnőnek éreztem magam, akit hoznak visznek, most mutatják meg neki a világot. Csodálkozik mindenen, főleg azon, hogy mennyibe kerül a kimondhatatlan nevű sütemény, amilyent még sohasem kóstolt azelőtt.
Vennem kell új ruhákat a nyaralásra, mégsem mehetek a régiekben. De izgulok, mert még sosem szórtam el pénzt ruhára. Mamika nagyon mérges lenne, ha megtudná, hogy erre költöm a fizetésem. Nem is mondom el neki. Azt se merem megmondani, hogy nyaralni megyek. Lehet, azt sem tudja, merre van Horvátország. Sosem látott még tengert. Úgy fog meghalni, hogy nem látta a tengert…
Timi
Az előző rész ITT olvasható. A teljes rovat pedig ITT.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez