Nem leszek Ő. Nem is voltam, nem is akartam soha. Egy pillanatig nem irigyeltem ridegségét, és merevségét. Nem irigyeltem a tekintetét melyben örömöt és elégedettséget keresve sem találtál volna. Nem irigyeltem tőle azt sem, ahogy kényszeresen próbált megfelelni, és tökéletesnek lenni.

Ahogy téglákat egymásra pakolva építgette önbizalmát, hogy másoknak már, mint egy palota, úgy mutathassa meg. Az egot. Azt a mindent elsöprő, önző egot. Az én vagyok a legfontosabb félét.

Én nem tudtam rávenni magam, hogy korán keljek, azért hogy a szájceruzám tökéletes, de hamis ívet rajzoljon arcomra. Nem tudtam a lábamra erőltetni a magas sarkú cipőt, mikor tudtam, hogy órákat kell sétálnom majd benne. Nem akartam egy terepjáró lesötétített ablaka mögül figyelni a világot, mintha az nem érhetne el, nem érinthetne meg.

Photo by GettyImages

Sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon melyik nőt tartják többre, aki tetőtől talpig az, stílusos és megjelenése leginkább a fekete özvegyére hasonlít, mert tekintélyt parancsol, és tekintet vonz, de belül valóban üres. Vagy azt, amelyik talpig fehérben áll a gyermeke mellett a játszótéren, és fülig érő mosollyal nézi, ahogyan az ki-beugrál a tócsába, foltot-foltra halmozva mindkettőjükön. Nem azért akartam szeretni egy gyereket, mert a sajátom, hanem mert nem tudtam volna nem szeretni. A repülőgépen ordító, bevásárló központban magát földhöz vágó, ugyanúgy ébresztette fel bennem az anyai ösztönt.

Ha akarnék, se lehetnék Ő, mert kicsit sem hasonlítunk. Ha az életem félrecsúszik, megaláznak vagy csak átvernek, én vállalom. Sőt a világ szeme láttára halok bele kicsit. Keresem a megerősítést és a visszautasítást. Ő pedig olyankor is körbenéz, mimikájával, és az összes gesztusával igyekszik egy idillikus képet festeni az életéről. És Ő maga is elhiszi. Derogálna neki a valóság.

• ex-kapcsolat lélekhangok múlt szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!