Felnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?

Sosem számoltam még számszerűen össze, hogy a leglazább és a legnehezebb napok alkalmával összesen hány szerepbe is bújok bele, de biztos vagyok benne, hogy ez a szám valahol a három és a nyolc között lenne, minden egyes nap. Ami, valljuk be, egy skizofrénnek is sok.

Borzasztó nehéz mindenhol, mindig helyt állni, és az igazság az, hogy tulajdonképpen lehetetlen is az élet minden területén száz százalékot teljesíteni. Valahol, valamelyik szerepkör biztos, hogy sérül. Valahol biztos, hogy nem tudunk kellőképp ott lenni. Valamit mindig háttérbe kell szorítani, olykor jobban, olykor kevésbé. Még a legodaadóbb, legsegítőkészebb partner mellett is lehetetlenség ennyi helyen egyszerre megfelelni. Talán egy varázspálca, vagy egy 48 órából álló nap segítene abban, hogy jusson idő minden szerepre, hogy a lelkünk este, lefekvéskor legalább egy kicsit azt érezze, hogy mindenhol teljesítettük a kötelességünket.

Wonder Womanként minden reggel felkelünk, és újra meg újra nekifutunk a napnak. Bár, nem rendelkezünk filmbéli szupererővel, de tulajdonképpen mégis emberfeletti erőkkel bírunk.

Elsőként a rendíthetetlen kitartásunk az, ami folyamatosan visz minket előre, és ami miatt nem adjuk fel. Emellett szükség van még a gyengédségünkre, az odaadásunkra és a gondoskodásunkra. Egyszerre kell erős és gyenge szerepben tetszelegnünk, hiszen nagyon fontos, hogy Nőként ne essünk át a ló másik oldalára, és ne akarjuk leuralni a párunkat. Talán ez, az egyik legnehezebb feladat, hogy a kapcsolati szerepeket össze tudjuk hangolni a személyes szerepeinkkel. Társként kell működnünk, miközben alapvetően határozott Nőként kell helytállnunk a Világban. Ember legyen a talpán, aki ebbe nem őrül bele. Meg kell tudnunk ugrani a hirtelen felmerülő problémákat, mialatt muszáj a rendszert és a kereteket is tartanunk ahhoz, hogy ne uralkodjon el a káosz az életünkben, és ne essen szét minden körülöttünk. Eközben viszont rendkívül kell figyelnünk arra, hogy a spontaneitásunk és a felhőtlen vidámságunk ne hunyjon ki, hiszen a családunknak mi vagyunk a lelke. Ha pedig a lélek befásul, elfárad, akkor az a család többi személyén, az élet egész távoli területein is pontosan felismerhető lesz, hogy baj van. Olyan ez, mint amikor egy kavics kerül a gépezetbe. Az egész rendszer működése leáll, összeomlik. Ez viszont szintén nem kis terhet helyez a vállunkra.

• helytállni női lét női szerepek nőiség megélése nőnek lenni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!