Stílusról férfiaknak IV.

Mindannyiunk életében adódnak ünnepélyes események. Ha már a meghívón szereplő „dress code” is eligazít, nem kell tanakodni, hogy mi illendő. De mi van, ha nem kapunk útbaigazítást?

A valódi ünnepi öltözék kizárólag két szín használatát engedi meg, a feketéét és a fehérét. A nyugati világból származó viselet szinte az egész világon elterjedt és az olyan országokban, amelyekben ünnepi népviselet nem létezett, ez vált az előírásos, illendő ünnepi ruházattá. Tekintsük át tehát, mit is jelentenek a meghívókon szereplő „dress code”-ok. Ha azt olvassuk, „white tie” vagy „cravate blanche”, akkor frakkban kell megjelennünk. Sokak szerint ez a legelegánsabb viselet, amelyet egy férfi felvehet. Persze viselni is tudni kell. Fred Astaire egyike volt azon férfiaknak, aki nagyon elegánsan mutatott frakkban, karcsú alakján kifogástalanul állt e férfias ruhadarab. Persze ez valószínűleg nemcsak rajta múlott, hanem ezen estélyi viselet szabásán is, amely a nadrág derekának magas záródásának és a szintén magasan viselt mellénynek köszönhetően optikailag megnyújtja viselőjét. Ezt a típusú frakkot, amelynek mellénye nem kandikált ki a kabátja alól, először a walesi herceg viselte. A (mindig!) fekete zakó, amely egysoros és nem lehet begombolni, felfelé szélesedő, selyemrátétes hajtókával ellátott. A szintén (mindig!) fekete nadrág külső varrását dupla gallon (selyemcsík) díszíti. Alján nincsen hajtóka és nadrágtartóval viselendő. A zakó alatt fehér pamut piké mellényt és frakk inget ildomos viselni. A csokornyakkendő fehér és mindig kézzel kell megkötni! Csekély stílusérzékre vall, ha valaki készre kötött csokornyakkendőt visel… A frakkhoz eredetileg fekete cilinder illik, bár ezt ma már alig hordják. A fehér kesztyű nem mindig kötelező, például egy bálon elhagyható, azonban diplomáciai eseményeken mindig legyen rajtunk. A selyemből készült fehér frakksálat csak addig tartsuk a nyakunkban, amíg kabátunk is rajtunk van.

Ha a „dress code” „black tie” vagy „cravate noir”- vagyis fekete nyakkendő, akkor szmokingot, azaz „dinner jacket”-et (Anglia), más néven „tuxedo”-t (USA) kell viselnünk. A ruhadarab származása körül a mai napig nagy viták dúlnak, mind az angolok mind az amerikaiak magukénak tulajdonítják. Szerintük a szmokingot Griswold „Grizzy” Lorillard viselte először, amikor 1886. október 10-én belépett a New York-i Tuxedo Clubba. Az angolok szerint ez nem így van, hiszen a Sawile Row-n a walesi herceg már jóval korábban varratott magának ilyet. Mindenesetre a szmoking él és virul napjainkban is. Sokkal gyakoribb viselet, mint a frakk. A világ modernizálódásával nagyon sok olyan eseményre, amelyre korábban a frakk lett volna előírva ma már „elégséges” a szmoking viselése. A jellemző színek itt is a fehér és a fekete. A fekete kabát lehet egy- vagy duplasoros, hajtókája selyemrátétes, a hozzáillő nadrág hajtóka nélküli és oldalán gallon (selyemcsík) fut végig. A kabát lehet fehér színű is, de a nadrág mindig fekete. A szmoking ing, a fekete csokornyakkendő, a díszzsebkendő, a kézelőgombok és a fekete térdharisnya elengedhetetlen kellékek. Az inghez gyakran „studs”-ot, azaz a mandzsettagombokhoz illő inggombokat is viselnek. A spanyolöv elengedhetetlen, hiszen a nadrág és az ing találkozását takarja el. Fontos kellék mind a frakk, mind a szmoking esetében a cipő. A legelegánsabb a fekete lakkcipő, amely lehet egy sima oxford vagy az escarpin, azaz a selyemszalagos bebújós fazon.

A szmoking a „tuxedo” vagy a „dinner jacket” magyar megfelelője. Létezik azonban egy angol nyelven „smoking jacket” –nek, azaz „dohányzó kabát”-nak nevezett zakó is. Leginkább Angliában viselik, vidéki bálokon vagy baráti vendégségben. Eredetileg valóban akkor viselték, amikor vacsora után az urak átvonultak a dohányzószalonba, majd amikor jól végezték dolgukat visszacserélték a szmoking zakóra azaz „dinner jacket”-re, így megóvva a hölgytársaságot a kellemetlen füstszagtól. Alapanyaga színes bársony, sötétzöld, borvörös, kék vagy sötétlila. Hozzá a kabát színével harmonizáló bársony házicipő illik és a szmokingunk nadrágja, inge és fekete csokornyakkendője.

Végül egy különös és ma már keveset viselt darab a zsakett, más néven „morning dress”. Ahol mindenképpen kötelező viselni, az az Ascot-i derby, illetve az angol királyi birtokok mindegyike. Európában és más országokban általában esküvői viseletként használatos. Kizárólag nappali viselet. A kabát általában fekete vagy szürke. Angliában esküvőn a szürke színű zakó viselése csak a vőlegénynek megengedett. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, válasszuk a fekete színt. Nélkülözhetetlen kellék a világosszürke vagy sárgás homokszínű mellény. Az utóbbi években egyre népszerűbbé válnak a színes selyemből készült darabok is. A zsakett nadrágja csíkos. Elengedhetetlen kellék a cilinder, a plasztron - bár ezt a 19. századból származó darabot mára gyakran cserélik szürke nyakkendőre - és a szürke szarvasbőr kesztyű. A zsaketthez a legelegánsabb a fekete oxford lábbeli.

Fentiek a ténylegesen ünnepi alkalmakra javasolt öltözékek. Korábban azonban sok olyan alkalomra is előírásos volt viseletük, amelyekre ma már nem olyan szigorú szabályok szerint kell öltözködnünk. Ilyen alkalom például az esküvő, ahol ma már akár a vőlegény is viselhet egy szép sötét öltönyt egyáltalán nem kötelező a szmoking vagy a zsakett. Ahogy a világ modernizálódik, úgy válik az öltözködés is kevésbé formálissá, de szerencsére még mindig marad elég alkalom, hogy ezeket a nagyon elegáns és férfias darabokat az urak viselhessék!

Szöveg: C Styling

http://www.stylingu.com/

Fotók: Pelote

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!