Harmincnyolc éves voltam, amikor igazán elkezdett foglalkoztatni annak a vágya, hogy úgy szeressem magam, és úgy szeressenek, ahogyan vagyok. Ez akkor főleg a testemre vonatkozott. Fekete fehér fotókat kezdtem magamról készíteni.

Bátorságot merítve átlélegeztem magam a látványom okozta rossz érzéseken, különösen egy-egy testrészt, részletet illetően. Alig egy év múlva már bimbózni kezdett bennem a nő, immáron már nem fekete fehérben, hanem színesben és valóságosan is. Ekkor harminckilenc éves voltam. Ez most arról is eszembe jutott, hogy a napokban több olyan írás, személyes megosztás „jött velem szembe”, ahol elhangzott az, hogy egy nő, valójában harmincötig nő. Hogy utána micsoda, azt talán kitaláltatjuk…

Ekkor eszembe jutott, hogy én harmincöt évesen hol voltam a nőiségemet illetően. Lehet, hogy a testem, a bőröm feszesebb volt, sőt szinte biztos, de mára tudom, hogy halvány árnyéka voltam önmagamnak, a későbbiekhez, és a mostani nőhöz képest. Szerintem kívül és belül is. De folytassuk az évek számával…

Negyven éves voltam, amikor először fontos lett az intimitás. Negyvenegy, amikor igazán fontos lett a szex. Negyvenkettő, amikor ráébredtem a gyönyörre.
Negyvenhárom, amikor először ejakuláltam igazán… Negyvennégy, amikor a szexuális energia már az életemet is áthatotta, és a gyönyört élet állapotnak éreztem. Negyvenhét voltam, amikor azt éreztem, hogy most szeretkeztem először, mert a többi, az valami más volt. Folytathatnám, de térjünk át most arra, hogy a szexuális-erotikus kinyílásomban mik voltak a legfontosabb állomások.

Mit csináltam harmincöt előtt?
Mindenekelőtt igyekeztem megfelelni. Megfelelni a trendeknek, a munkahelyen és az aktuális partner elvárásainak. Abban a meggyőződésben voltam, és ebben is leginkább öntudatlanul, hogy akkor fogok jobban tetszeni, ha azt hozom ki magamból, amit elvárnak, amit a férfi elvár, amire beindul, kimondva vagy kimondatlanul. Végletek között ingáztam, az életem egy érzelmi hullámvasúton való utazáshoz hasonlított. Olykor elhagytam és elhanyagoltam magam, vagy éppen túllőttem a célon. Még hiányzott belőlem „nyugodt fókusz” tere, ahova viharok idején is behúzódhatok, erőt meríthetek, ahol megnyugodhatok, és számba vehetem hol is vagyok, ki is vagyok. Még nem igen tudtam mit kezdeni magammal mások jóváhagyása és megerősítése nélkül.

Mivel még abban a hitben éltem, hogy a szépség, egészség és fiatalság csak úgy van (és lesz is örökké), egyáltalán nem foglalkoztatott az a kérdés, hogy miképpen őrizzem meg ezeket, miképpen, és mivel tápláljam a szexualitást magamban. De legfőképpen nem ismertem a testemet, nem fedeztem fel a hajlatait, az erogén zónáit. Úgy gondoltam, hogy a szex az valami ösztönös dolog, ami a szerencséseknek megy, a lúzereknek meg nem. Izgalom tekintetében a kalandok, és a meghitt unalom nem túl széles skáláján mozogtam. A kalandok nem hoztak igazán csúcsélményeket, a meghittség viszont gyakran megszokásba és szimpla biztonságba fulladt.

Mára úgy mondanám, hogy nem volt testtudatom, szexuális öntudatom, nem ismertem a gyönyör térképemet, fogalmam sem volt, hogy mi a jó az egész szexben, azon kívül, hogy egy jó csajnak lenni, egyet jelent jó testben, jó szexet csinálni. Igen, harmincötig a szexet csináltam. Csak harmincöt után kezdtem abba hagyni a csinálást. Addigra értem meg arra, hogy elgondolkodjak azon, hogy kell, hogy valami több, valami plusz is legyen ebben a szexualitásban, ha már ennyire tolják…Vagyis harmincöt felett kezdtem el gondolkozni. Divatosabban: öntudatra ébredni. Női öntudatra, aztán szépen sorban, test öntudatra, szexuális öntudatra, gyönyörre majd erotikusra is… De legyünk őszinték! Kinek kell a gondolkodó, tudatos nő? Biztosan nem azoknak, akik harmincötig számolnak.

A testében, szexualitásában tudatos nő már nem azon fog igyekezni, hogy megfeleljen.
Sem a testképében, sem az orgazmusában…
Elkezd lassan gondolkodni, és talán ekképpen: Mi lenne, ha nem csinálnám a szexet, hanem arra törekednék, hogy élvezzem? Hogy valóban átadjam magam!
Mert egy harmincöt feletti nőt már igencsak elkezdi foglalkoztatni az is, hogy vajon mire lenne még képes a teste, mire lenne még képes a partnere: HA…
Nos, igen! Nyugtalanító érzés, amikor a szexualitás, ami lehet, hogy látens módon, vagy akár valamilyen mértékben már megélve, újra és újra azzal piszkál: Mikor élsz végre igazán?
Mert tapasztalataim alapján, egy nő akkor kezd élni igazán (értsd akkor lesz sugárzó, szexuálisan is attraktív nő), amikor megéli a szexuális és erotikus kapacitását, erejét. És ez nem egy halk sóhaj lesz!

Nos, igen, ez egy valóban nyugtalanító és felkavaró hívás!
Duruzsol éjjel, piszkál nappal.
És van, akiben meg is érik az elhatározás, belevágok, felfedezem, megélem!
És ehhez nem lesz elég az a szuper test, ami minden este ott izzad a konditeremben. A harcban edzett, legyőzött, aszketikus test csak ugyanazokat a felszínes, sztereotip helyzetekre, szexekre és partnerekre lesz elég, ami már ismerős.
Új élményekhez egy másik test kell.
Egy olyan test, ami a Tied, amit elfogadsz. Nem csak úgy általában, hanem tényleg.
Olyan nagyon el kéne fogadnod a tested, hogy amikor ölelve van, amikor intim helyzetben van, már ne azon agyalj, hogy vajon, hogy néz ki. 
Olyan nagyon rendben kéne lenni a testeddel, hogy a tested kinézete miatti aggodalmak ne tereljenek el pillanatból, az itt és mostból, onnan, ahol éppen valami különleges épül.
Mert az eget rengető szexuális élményhez, önmagad szexualitásának a kibontakoztatásához egy elfogadott, ellazult és áramló (áradó) testre lesz szükséged.
Harmincöt felett ez már nem olyan nagy gond.
Kevesebbet görcsölünk azon, hogyan festünk, ráadásul gyakran átestünk a várandósság, szülés okozta sokkokon, már ami a radikális testi változásokat érinti.
Az önismeret elvezet a testtudatossághoz, a testtudatosság pedig ahhoz, hogy felszabadultan beleengedd magad az öröm hullámaiba.
Minél gyakrabban vagy ilyen önátadásban, annál inkább megérzed, hogy mennyire jó egy szeretett és értékelt testben élned.
Ezáltal automatikusan női az önbizalmad, javul az önértékelésed, sugárzóbb és ragyogóbb nő leszel.

Ja, igen! Majd elfelejtettem, közben még harminchat is elmúlhatsz.
És ahogy egyre magabiztosabb és határozottabb vagy, szexuális kérdésekben és helyzetekben is, annál erősebb is.
Ám ez nem biztos, hogy mindig előny lesz.
Mert egy szexuálisan erős nő, az a nő, aki elfogadta és szereti a testét, aki képes intim helyzetekben is döntést hozni, és kiállni maga mellett, aki ezek mellett kedves, puha, odaadó is tud lenni, nos, az a nő már nem igazán manipulálható.
Az ilyen nőt már nem olyan könnyű levadászni, betörni, rossz kompromisszumokba kötni, kihasználni és eldobni.
Ezeket csak egy szexuálisan éretlen, megfelelni akaró, befolyásolt nővel lehet megtenni.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy minden harmincöt alatti nő ilyen, egyáltalán nem ezt. Csak annyit akartam mondani, hogy ne higgyük el, hogy az életünk nőként harmincötig tart. Az Élet sokkal inkább akkor kezdődhet el, szexuális értelemben mindenképpen! Aki nem hiszi, járjon utána! Gyönyörteli felfedezést kívánok!

A cikket írta: Szentesi Szilvi

• gyönyör intimitás önmagunk felfedezése szexualitás testiség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!