Szeretni vagy túlélni: A modern kapcsolatok dilemmája
Ragyog a nap. Pirul a kalács. Csicsereg a kert, pattannak a virágok. Lehetne idilli. Nekem az is, mert tudom annak látni. Miközben gyúrom a tésztát a pitéhez, ismét a szerelem jár az eszemben. Rájövök, mekkora hatalma van felettünk ennek az érzésnek. Elvileg mindenki ezt keresi, elvileg ez a cél. Elvileg.
Aztán átgondolom mekkora botrány van minden egyes írásomból, ahol ezt feszegetem, meg azt is, hogy mindenki ezt feszegeti, meg hogy mekkora a káosz az emberi kapcsolatokban meg, hogy mindenki ezen elméletezik. Miért is? Van számtalan megoldásnak vagy oknak hitt eszmefuttatás. Az egészen agyhalott hülyeségektől kezdve a társadalmi okokig. Van minden, arról hogy majd "a nagy mágikus térben hogy fognak az egymásnak rendelt lelkek találkozni, ha valami csoda majd összetereli őket", ha éppen nem lesznek annyira hülyék, mint most. Van olyan, hogy ha majd a férfiak végre összeszedik magukat, meg a nők is. Majd akkor. Meg majd akkor végre rend lesz, ha cigánygyerekek potyognak az égből...
Gyúrom a tésztát és azon agyalok mit is látok, a valóságban. Hát. Jó sok rossz kapcsolatot, tébolyt, kapaszkodást. Benne ragadást, ellenségeket, undort, fojtást, szenvedést. Pedig nagyon szeretnék mást, de nincs. Kivéve egy-kettőt. Látok még magányt, meg társas magányt, meg magukra hagyott gyerekeket. Aztán meg látom, hogy szent Húsvét napján toljuk az együtt vagyunkot, de közben belehalunk, mert érezzük, hogy nem jó helyen vagyunk. Persze azt hazudjuk, hogy igen, meg minden jó, közben meg kínlódunk.
Egész csodás, hogy hány embertől hallgatom, hogy minden szuper és benne van egy kapcsolatban, elevickél, aztán néha kiborul, de gyorsan elfelejti. Tenni nem tesz semmit és ebből adódik, hogy az emberek többsége nem abban él, ami mindenkinek jó lenne. Nem azzal vannak, akivel kéne és néha úgy tűnik nekem, hogy ez valami szadista verseny, ki hogy él úgy ahogy a legsrosszabb legyen...
Alapvetően azt gondolom, hogy minden kapcsolat kihívás és nem rózsaszín tündérmese, de nem mindegy ezt kivel kínlódod végig. Nagyon nem.
Aztán gyúrom a tésztát és mintha megérezném mi van itt. Sejteném inkább. Egyszerűen nem is akarnak az emberek szerelmet! Arra lettek kondicionálva, hogy ne is akarjanak. Nem is mernek akarni. Nem kell, mert inkább az kell, ami nem zökkent ki.
Egy gyenge társadalomban félnek az erőtől, félnek az erős emberektől, félnek önmaguktól.
A szerelem atombomba. Beavatás. Két ember ilyen kapcsolódása a szabadságot és az erők olyan felszabadulását hozza, amely lebontja az önhazugságokat, felhozza az elrejtett részeket, szétcseszi az Egot, amibe kapaszkodsz, kimozdít, szétszed, szembesít. Na! Ezért nem is akarnak az emberek szerelmet!
Inkább elhazudják valami annak nevezett kapcsolatban és belehalnak a végére.
Az emberek gyávák a szerelemhez, mert ahhoz erő kell. Bele kell halni egymásba és új, szebb világot kell építeni. Hagyni kell meghalni, amit hittünk magunkról és megtapasztalni az irányíthatatlan szabadságot.
Minden azt súgja, hogy nem kell szerelem. Olyan ami igazi erőt képvisel. Ez egy atombomba, mert aki ezt megéli tud tisztán látni, átlátni a hazugságokon, de ez félelmetes egy zárt társadalomban, mert szembesít.
A szerelem beavatás. Az, ami leveti rólad a láncot, hogy ne rabszolga légy a saját életedben. Energiabomba az igazság felismeréséhez, nyitottság, elpusztíthatatlan erő. Olyan, ami megöli a félelemmel teli életed és újat alkot. Olyat, ahol tisztán látsz. Ahol meghaladod magad.
Meg kell halni, hogy újjászüless.
Ezért nem merik a a szerelmet választani.
Mert meg kéne halni a szerelem tűzében a gyávaságuknak és feltámadni harmad napon a szeretetben, ami kiszabadít a börtönből, amiben élsz.
De egy olyan Világban ahol kényelmesebb a kalitka, hiába jön valaki, aki kinyitja az ajtót. Te rab akarsz lenni, mert azt ismered. A szerelem meg az ismeretlenben visz. Egyszerűen ezért nem választod a szerelmet. Ezért nem kell neked. Nem mersz meghalni és feltámadni. Pedig csak így lehet újjászületni. Új világot építeni. Szeretni. Élni. Lélegezni.
Ragyogó a Nap. Pirul a kalács. Csicsereg a kert, pattan a virág. Lehetne idilli. Nekem az, mert tudom annak látni.
Barna Berni
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez