Talán azt akarom, hogy minden reggel, ha a tükörbe nézel, lásd az arcodon az összes mosoly nyomát, amit én hagytam. Lásd a homlokráncolást is.

Talán azt akarom, hogy mindig sóhajts, ha repülőre szállsz, mert én jutok eszedbe, az jut eszedbe, amikor elmentél, vagy, amikor visszajöttél, és az arcomat kerested már, amint a földhöz ért a lábad. Talán azt akarom, hogy az én illatom legyen neked a mentsvár, hogy mindenhol ezt érezd, mert én csak ennyit adok neked. Magamat, ami nem sok, de hát neked csak ez jutott. Talán egy hármas lottótalálattal is jobban jártál volna.

Talán minden reggel úgy akarok felkelni, hogy te legyél a párnámon a gyűrődés.

Hogy a mosolygödröm vonala párhuzamos legyen a nyakad pulzálásáéval. Talán nem akarom, hogy elmenj, de azt se, hogy itt maradj, mert mindkettő fájna. De az a legjobban, ha meg sem próbálnád.

Talán majd megszokom, hogy mindig a nyakamhoz kell, hogy érjek, amikor rólad beszélek. Talán majd egyszer nem fog zavarni, ha azt mondod egy lányra, hogy szép, annak ellenére, hogy látom, hogy rám hogy nézel. Talán majd nem veszem észre, hogy hogy nézel rám, mert megszokom. Nem hinném, de talán.

Talán majd egyszer jogosan mondom azt, hogy nem fáj, amit mondasz, csak minden másfeledik szó sebez meg, ami elhagyja a szádat. Talán egyszer majd nem leszek ennyire önző, és megpróbálok kiszeretni belőled, de egyelőre nem vagyok elég erős ehhez.

Addig akarom kizsigerelni a pillanatot, amíg fel nem vonyít, hogy elég lesz, nem tud többet adni már. Teljes erőmből fekszem rá, hogy gyöngyöző homlokkal mindent kiszedjek belőle, mintha csak egy fogkrémes tubusból nyomnám ki az életet.  Talán te is ezt teszed. Talán te vagy a ruhámban a szakadás, és az epres teámban a mellékíz az, ami a nyelved ízére emlékeztet. Meglepő, hogy ez pont megy a takaróm színéhez?

• kapcsolat lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!