Tartani a határaidat belső döntés, nem külső harc

Vannak emberek, akik nem tartják tiszteletben mások határait. Hízelgéssel, jó szándéknak álcázott beleszólással („én csak jót akarok neked”), kíváncsiskodással, faggatózással, puhatolózással elérik, hogy a másik megnyíljon nekik, és olyasmit is elmondjon, ami nem tartozik rájuk. A megszerzett információ birtokában aztán elkezdhetik rejtetten irányítani, manipulálni a másikat.

Elmondják a véleményüket, tanácsot adnak, vagy akár gonoszkodóan beszólnak. Elérik, hogy a másik fél rosszul érezze vagy megkérdőjelezze saját magát. Az álságosan megszerzett bizalommal visszaélnek, és a másik egyszer csak azt veszi észre, hogy kicsúszott a kezéből az irányítás, és elkezdték az orránál fogva vezetni – már ha észreveszi, mert ez a legtöbbször nem válik tudatossá. Épp azért tud ez a viselkedés nagyon manipulatív és mérgező lenni, mert nem vesszük észre, hogy „bekaptuk a csalit”.

És vannak emberek, akiknek nagyon ismerős az, hogy valaki irányítja őket – például azért, mert olyan légkörben nevelkedtek, ahol a határsértés mindennapos volt, mert egyik vagy mindkét szülő leuralta és/vagy használta őket a saját céljaira. Ők fokozottan ki lehetnek téve a manipulációnak, hiszen nagyon könnyen behúzhatók a csőbe.

A határtartás a te felelősséged

A határsértő, mérgező emberek ritkán néznek magukba, és kevésbé hajlandóak változtatni a viselkedésükön. Addig mennek el, amíg a másik fél engedi.

Ebből következően úgy lehet védekezni a határsértés ellen, ha valaki nagyon tudatos abban, hogy mit oszt meg magából, mennyire engedi be a másikat a világába, és hol húzza meg a határt. Persze nem mindenkivel szemben kell erre ennyire odafigyelni, de minél manipulatívabb a másik, annál jobban résen kell lenni.

Tartani a határaidat belső döntés, nem külső harc - - - fejlődéslélektan, határok, önismeret,

A határtartás nem feltétlenül egy aktív küzdelem, ahol – mintha egy várat védenél – folyamatosan vissza kell verni a behatolási kísérleteket. Persze adódhatnak ilyen szituációk is, de ha van egy belső elhatározásod, amihez tartod magad, akkor nem kell folyton védekezni.

Kicsit olyan ez, mint amikor az értékeidre vigyázol. A legértékesebb dolgaidat bezárod egy széfbe, amihez csak neked– vagy legfeljebb még egy-két embernek van hozzáférése. Vannak dolgok, amiket a lakásodban tartasz, de azt is kulcsra zárod, és oda sem engedsz be mindenkit. És vannak, amiket magadon hordasz – például ékszerek -, és bárki láthatja őket. Mindenkinek a saját döntése, mennyire óvja és mennyire teszi ki közszemlére az értékeit.

Hasonlóan érdemes kezelni a belső világunk kincseit is: az érzéseinket, történeteinket, tapasztalásainkat. A mi felelősségünk az őrzésük. Ha mindenki előtt láthatóvá tesszük őket, akkor lesznek, akik ezzel visszaélnek: irigykednek, ellopják, megrongálják, zsarolnak vele, felhasználják ellenünk. Ha viszont vigyázunk rájuk, távol tarthatjuk az illetéktelen behatolókat, és csak azok számára fedhetjük fel őket, akik ezt értékelik, és nem élnek vissza vele. Ez a mi döntésünk, a mi tudatosságunk, a mi felelősségünk, és folyamatosan fejlődhetünk benne.

További írásaimat a Facebook oldalamon, valamint a honlapomon olvashatjátok.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Soós Alíz

Soós Aliz vagyok, szomatodráma játékvezető, önismereti segítő, újságíró. Hiszek az önismeret gyógyító, életünket átformáló erejében. Én magam is azért mélyedtem el ezen a területen, mert éreztem, hogy valami nincs rendben, és a testem is jelzett, női betegség formájában. Megtapasztaltam, hogy nincs annál gyógyítóbb dolog, mint élményeket szerezi önmagunkról, a belső világunkról, és megfejteni a testünk üzeneteit. Segítőként a szomatodráma módszerével dolgozom. A tőlem telhető legnagyobb szeretettel, türelemmel, együttérzéssel támogatlak abban, hogy megismerd a testi és lelki folyamataid közötti rejtett összefüggéseket, ami a gyógyulás kulcsa lehet.