Tegyél valami jót! Avagy hogyan legyünk figyelmesebbek egymással

Nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.

Telnek - múlnak a napok, és egyszer csak ráeszmélünk arra, hogy már hetek teltek el anélkül, hogy mosolyogtunk volna valakire. Mert küzdünk. A problémákkal, a munkàval, a magànèlettel, a gyerekekkel, vagy csak úgy röviden összefoglalva: mindennel. Belefásulunk a hétköznapokba, akaratunkon kívül is, hiszen annyi szörnyűség történik a Világban, hogy egyszerűen sokszor tényleg kihívást jelent örülni bárminek is.

Mégis, ha jobban belegondolunk, nem pont a borzasztó napokon lenne a legnagyobb szükségünk egy kedves pillantásra? Egy jó pillanatban feltett “ hogy vagy “ kérdés,- melyre figyelemmel meghallgatják a választ- akár életet is menthet. Túlzás nélkül.

Mosolyogni - csak úgy- valakire, mosolyt szül. Felsegíteni valakit a villamosra, vagy átadni a helyed az idősebbnek figyelmesség.

Tegyél valami jót! Avagy hogyan legyünk figyelmesebbek egymással - - - figyelmesség, gondolkodásmód, kedvesség,

Szép napot! - kívánni a pénztárosnak, vagy jelezni felé, hogy együtt érzel a fáradtsàgával, megértés.

Idő szakítani a számunkra fontos emberekre felbecsülhetetlen.

Olyan rövid az élet, és annyira kiszámíthatatlan. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy addig becsüljük meg és töltődjünk azokból az emberekből, akik a lelkünkben különös helyet foglalnak, ameddig lehetőségünk van rá.

Tènyleg nem kell nagy dolgokra gondolni. Kis, kedves gesztusok.

Egy plusz ölelés a párunknak a reggeli rohanásban.

Egy dupla - tripla jó éjt puszi a gyereknek.

Egy kedves kis üzenet .. vagy egy semmiből jövő látogatás a rég látott, elfoglalt baráthoz.

Nem kerülnek semmibe. Mégis hatalmas erejük van. Benned is, azzal, ha adod, és akkor is, ha kapod.

Apró léptékben teremthetsz egy olyan környezetet magad körül, amelyben jó létezni. Amelyben a probléma sem annyira terhes. Ahol bár ugyan úgy jelen vannak a szörnyűségek, és nem tudod kizárni a Világ eseményeit, de tehetsz azért, hogy a körülötted lèvő kis “ Világ” egy békésebb hely legyen.

Egy olyan hely, ahol jó élni. Ahol a feszültséget nem vadidegeneken vezetjük le. Ahol nem ciki rà mosolyogni ismeretlen emberekre. Ahol nem felejtünk el figyelni a szeretteinkre.

Sok, apró mosolyból születhet egy olyan környezet, ahol az emberek sokkal figyelmesebben fordulnak egymás felé, és ahol nem luxus az, ha segítünk egymáson.

Jót tenni bárki tud. Jól lenni már nehezebb. Tegyünk hát minden nap, kis léptékben valamit azért, hogy vidámabb emberek vegyenek körbe bennünket. Hidd el, hogy egy idő után a környezetedben élő embereken, és magadon is érezni fogod a pozitív hatását.

Te döntöd el, milyen példát mutatsz, és a példáddal milyen jövőt teremtesz! Nem kellenek nagy dolgok! Olykor egy mosoly is elèg! Na meg az, hogy : add tovább!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!