Útinapló

Vakációt tartani. Ennyi volt a nagy vágyam. Nélküled, az érzéseim és a gondolataim nélkül. Figyelembe nem véve a múltunkat és az esetleges jövőnket, amire tegnap annyira bizonytalanul tekintettél. Ez volt a tervem, és amikor meghallottam a pilóta hangját, azt hittem sikerülni is fog. Elutazom és vissza sem nézek. Sem Rád, sem a problémáinkra. Arra meg végképp nem, hogy miattam szakítottál a barátnőddel. Nem, ez nem az én saram. A lelkiismeretem pedig nem bír el még egy drámát. Már így is túl sok voltál neki.

Te és a problémáid. Mostanság ez a hobbid. A nyakamba varrod a seggfej főnököd, vagy azt, ha épp megbuksz egy vizsgán. Én ugyan megmondtam, hogy a meló és az egyetem nem fog együtt menni, de Te minek is hallgatnál az okosabbra?

De most nyaralok és nem gondolok Rád. Visszamosolygok a légiutas-kísérőre, aki épp engem néz. Arra gondolok, hosszú az út, még bármi előfordulhat. Aztán elszégyellem magam. Nem a szexen kéne, hogy gondolkozzak, hanem azon, hogy kitaláljam, mit is akarok. Mit akarok az életemtől? Szép kérdés, ugye? Maguk feltették már? Én épp ezt teszem. Felírom a naplóba, amit anyámtól kaptam. Azt mondja, addig haza se repüljek, amíg ki nem találtam. Ha pedig ötletem van a válaszra, előbb küldjem el neki, és ha ő elégségesnek találja – maximum elégséges lehet, jó semmiképp - hazajöhetek. Jellemző rá, a döntéseimet felülbírálja, és akkor elégségesek, ha neki megfelelnek. Na, mindegy.

Igazából nem is nyaralni, hanem száműzetésbe megyek Angliába. És hiányozni fogsz. Ja nem, mégse. Ugyanis nem gondolok rád! Ezt fel is fogom írni! Ez a második pont a naplómban és anyám szerint ez jó is így, ugyanis ő kapásból utált. Szerinte találhatnék nálad sokkal jobbat is. Valószínűleg igaza van. Ha meg nincs, akkor legalább kitartó. 5 éve minduntalan mondogatja. Na, de most már tényleg elég belőled

Egyébként Londonba megyek. Ezt is felírom, majd bekeretezem, hogy vonzza a tekintetem. Kicsit utálok már oda járni. Idén már másodszor utazom, durván 3 hónap különbséggel. Utoljára akkor voltam, amikor szült a nővérem. Meg kellett nézni a gyerekét. A harmadikat. Ne mondják el neki, de ez is ugyanolyan, mint az előző kettő! Anya azt akarja, hogy segítsek a nővéremnek, de én inkább elmegyek pincérnőnek. Ott kevesebb a használt pelenka. Ja igen, ezt is felírom. Munkát keresni! Gondolkoztam azon is, hogy mit szeretnék kint dolgozni. Gondoltam életmód tanácsadó leszek, az nem lehet nehéz. Bár Te sem hallgatsz sosem rám... Na, tessék, már megint Te!

Egyébként, ha nem vesznek fel életmód tanácsadónak – amire lássuk be, elég nagy az esély - akkor tényleg elmegyek pincérnőnek. Ez mondjuk pont nem valami kreatív meló, de a gyerekvigyázásnál – vagy, ahogy a nővérem mondja rendkívül dizájnos szóval, babysitting- sokkal jobb. Ha nem is sokkal, de legalább nincs pelenka. Hát, legalább ez is valami. Az apró dolgokat is meg kell tanulnom értékelni. Jaj, de szép! Anyám, hogy fog ennek örülni! Fel is írom!

A kapitány pedig bejelenti, hogy megkezdjük a leszállást. Sikeresen végrehajtja, majd a taps után leszállok a gépről. Megölelem a nővérem férjét, hálás vagyok, hogy kijött értem a reptérre. A londoni taxisok mindig beszélgetni akarnak. Az utolsónak épp Rólad beszéltem, hogy mennyire várom, hogy hazaérjek, mert hiányzol. Ezt érzem most is! Ja nem, mégsem! A fene egye meg, megint elfelejtettem, hogy nem gondolok rád... De sebaj, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Elmosolyodok, becsukom a kocsiajtót és emlékeztetem magam, hogy írjam fel ezt a kurva nagy közhelyet is, a többi mellé.

Gódi Réka

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!