Ha már érzelmileg is felnőttél
Már nem akarsz mindenkit megmenteni, azért, hogy a saját lelkiválságoddal ne kelljen foglalkoznod.
Már odafigyelsz a belső hangodra. És tudod, hogy elég vagy.
Hiszen dolgoztál magadon, rengeteget fejlődtél és már tudod mik a céljaid. Tudod, hogy nem te vagy a legszerencsétlenebb ember, csak azért, mert egyelőre egyedül cselekszel, hiszen nem éred be kevesebbel, mint amiről tudod, hogy megérdemled.
Már nem kérsz bocsánatot a múltadért, nem magyarázkodsz, nem elemzed, hogy mit szúrtál el. Mert tudod, hogy a pillanatért vagy felelős és a jövődért. Nem szeged le a fejed szégyenedben, mert minden, ami a múltadban történt, hozzájárult ahhoz, hogy az légy, aki ma vagy.
Már békét kötöttél a tükörképeddel és nem vágysz arra, hogy más legyél, és ez így van rendjén.
Fejlődünk, tanulunk, elesünk, de fel is állunk újra, hiszen egyikünk sem azért érkezett a világra, hogy egy helyben toporogjon.
Érzelmileg felnőttél, ha bízol a szívedben. Ha bízol saját magadban és abban, hogy képes vagy jól dönteni.
Ha tudod, hogy bárhogy is lesz, mindig magadra kell fogadnod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez