II. Világháború tankjai
A második világháború alatt a tankok korábban soha nem látott fejlődésnek indultak. Évről-évre fejlettebb technikával, nagyobb páncélvédettséggel, tűzerővel és ezzel párhuzamosan nagyobb teljesítménnyel indultak a harcba. Szemezgessünk párat, a világháború leghíresebb tankjai közül, a teljesség igénye nélkül.
Német harckocsik
A világháború során természetesen a német harckocsik voltak talán a legjelentősebbek. A háború után is meghatározó maradt a német harckocsifejlesztés, számos újítást, fejlesztést vettek át a szovjetek és az amerikaiak is. A német tankok fejlesztésénél a világháború második felétől a tűzerő és a páncélvédelem volt a fő szempont, a mozgékonyság kevésbé.
Ezek pedig a következők (nevük egyszerűsített):
Panzer III.
A háború első felében a német hadsereg meghatározó tankja. A folyamatosan fejlesztések ellenére azonban 1943-ra megszüntetik a gyártását, és fokozatosan kivonják a frontokról. Leghíresebb harcászati alkalmazása az afrikai fronton, Rommel irányítása alatt volt.
Panzer IV.
A hármas típushoz hasonlóan a Panzer IV.-es is közepes harckocsi, bár jóval sokoldalúbb volt. Támogató szerepkörből valódi csataharckocsi lett, a háború végéig gyártják, sőt, a háború után Szíria a Szovjetuniótól (az egykori német hadizsákmányból) is kapott, amiket még a hatnapos háborúban (1967) is bevetettek.
Panzer V. (Panther)
A keleti fronton egyre súlyosabb veszteségeket elszenvedő németek a T-34-es ellensúlyozására, részben annak számos tulajdonságát lemásolva igyekeztek visszaszerezni a kezdeményezést a harctereken. A három fő változat közül a "D" típus sokak szerint a világháború legjobb tankja volt. Mozgékonyság - tűzerő - páncélvédelem hármasa talán a Panther esetén valósult meg legjobban a német fejlesztéseknél.
Panzer VI. (Tigris)
A tigris, talán a második világháború leghíresebb tankjaként megjelenésétől kezdve uralta a harctereket, a szövetségesek rettegték nevét. Kezelői pedig a megbízhatatlan működését, gyakorlatilag bármikor képes volt lerobbanni. Igaz, egy mozdulatlan Tigris is hatalmas pusztítást volt képes végezni az ellenségei között. Lassú, nehézkes, toronyforgatási sebessége messze az ideális alatt volt, mégis, néhány szovjet tank kivételével lényegében csak a szövetséges légierő, illetve a saját maga megbízhatatlansága volt az ellensége. Fanatikus legénységével a háború utolsó napjaiban is harcképes maradt.
Panzer VI/B (Tigris II.), avagy a Királytigris
A Tigrist ezután - Hitler megalomániájának köszönhetően - továbbfejlesztették, roppant egyszerű fejlesztési irányoknak megfelelően: még nagyobb, még erősebb, még több, még nehezebb lett. Döntött páncélzatát csak nagyon kevés szövetséges harckocsi tudta átlőni, így a legtöbb példányt a meghibásodó, vagy benzinből kifogyó személyzet robbantotta fel. Bár mindössze 493 darabot gyártottak le belőle, sok helyen játszott meghatározó szerepet, s vált a háború utáni német harckocsi fejlesztés kiindulópontjául (Leopard).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez