Szakítás telefonon

Nem egyedi eset, bárkivel megtörténhet. A főszereplő nő talán húsz éves, de az is lehet, hogy hetven. Adott a Nő, s kezében egy telefon. Aztán a „soha nem hallható” Férfi, a vonal túloldalán. És a Nő magára marad…

A telefon volt az első eszköz, amely képes az emberi hangnak kódolás nélküli, eredeti formájában történő továbbítására. Ezt használta ki Cocteau is, amikor 1930-ban megalkotta az „Emberi hang” (La voix humanie) című művét. Az alapmű kedvelt több műfaj világában is, így számtalan átdolgozása született. Poulenc operát komponált belőle, 1966-ban elkészült Ingrid Bergman főszereplésével a tv-film, sőt „A búcsú” címmel magyar hangjáték is napvilágot látott. Ezen kívül múlt nyáron kezdték forgatni a legújabb filmadaptációt is, melyben Sophia Loren kapott főszerepet. A darab a fiatal színésznő, Fantoly Nikolett és Sas Tamás rendező közös munkájának eredményeként február 8-án mutatkozik be a Spinoza Színházban.

A történet: A színdarab egy párbeszédet jelenít meg, amelyben végig csak a Nő hallható. Az ő reakcióiból és „fél-párbeszédjéből”, ha úgy tetszik, monológjából rajzolódik ki a kegyetlen, hűtlen férfi alakja. A Nő nem akar elszakadni, nem akar magára maradni, de a Férfi szakítani akar, elhagyni a Nőt, s ezt telefonon közli vele. Ez a telefonbeszélgetés marad az utolsó kapaszkodó a Nő számára.

„…Ez a drót az egyetlen, ami bennünket még összeköt… Tegnapelőtt este? Aludtam… A telefont magam mellé vettem az ágyba… Nem, nem, a saját ágyamba… Igen. Tudom. Nagyon nevetséges vagyok, de azért vettem magam mellé, mert a telefon mindennek ellenére összeköt…”

Cocteau műve a ’30-as évek Párizsába röpít, ahol a még kezdetleges telefonkapcsolat hol megszakad, hol félrekapcsol, mellyel a magyar komédiák hangulatát kelti. Azonban a darab korántsem az.

„ Halló! Te vagy az?... Te vagy?… Igen… Rosszul hallatszik… Nagyon messze vagy, messze, nagyon messze…”

A Nő szenved, kiált, zokog és nevet. Olykor suttog, halkan és tettetett higgadtsággal mormog a kagylóba, vagy dühösen félrehajítja azt. Aztán azonnal felveszi, nehogy szétkapcsoljon, vagy a Férfi letegye. Nehogy megszűnjön az utolsó kapocs.

A főszereplő: Ezúttal Fantoly Nikolett hozza el az örökzöld darabot, a Spinoza színházba. A fiatal, független színésznő, 2011-ben végzett a Táncművészeti Főiskolán, azelőtt és azóta is több színházi alkotásban szerepelt: főszerepet játszott Szomory Dezső: Bella című darabjában, részt vett a Kazán István Kamaraszínház produkcióiban, 2010-ben színpadra vitte G.B Shaw: Szent Johanna című monodrámáját, valamint többek között szerepet kapott Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok és William Mastrosimone: Pulóvergyűjtő című darabjaiban is. Mindemellett még oktatói és koreográfusi tevékenységet is végez. Olyan neves tánciskolák tanárja volt, mint a Hölgyválasz Tánciskola vagy az Oktogon Tánciskola. Kiváló koreográfusi tudását már több színházi darabban is bizonyította a nagyközönségnek. Cocteau „Emberi hang” - ja nem csupán egy új szerepet, hanem új kihívást is jelent a színésznő számára.

A rendező: Sas Tamás kivételes, tapasztalt rendező, olyan művek kapcsolódnak nevéhez, mint a több száz előadást megélt Sóska, sültkrumpli című komédia, vagy a filmrendezés terén itthon vegyes kritikát kapott tizenegyedik, S.O.S – Love! című filmje, melynek amerikai átdolgozása (Lovemakers) számos külhoni sikert hozott számára. Persze nem ezek voltak az elsők: ugye emlékszünk még a ’97-es „Presszó”-ra, vagy a „Kalózok” című hatalmas népszerűségnek örvendő mozira?

Cocteau drámáját február 8-tól láthatjuk a Spinoza Színházban. Az előadásra február és április között havi két alkalommal kerül sor.

A februári előadások időpontja:

Február 8. – 19:00

Február 25. – 19:00

Jegyek vásárolhatók a Jegymester.hu weboldalon és a Spinoza Színházban.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!