Valahol Európában

Valahol Európában címmel indítja útjára az utóbbi évtizedek magyar fordításirodalmában példa nélkül álló sorozatát a L’Harmattan Kiadó. A Karádi Éva sorozatszerkesztésében, a Szépírók Társasága és a Műfordítók Egyesülete ajánlásával megjelenő sorozat kötetei a teljes kortárs európai regényirodalomból nyújtanak válogatást.

Minden európai országból egy-egy kulcsfontosságú regény kerül az olvasó kezébe, hogy megtapasztalhassa azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyek a közös európai történelemben egymás mellett élő emberek, közösségek, családok és népek életében formát öltenek. A Valahol Európában válogatása az 1914-től napjainkig tartó időszakot öleli fel. A sorozatban olyan regények jelennek meg, melyekben a történelmi léptékű fordulatok a személyes és közösségi élményeken keresztül válnak megérthetővé, átélhetővé.

Jean Rouaud: A becsület mezején

(Lőrinszky Ildikó fordítása, Lovas Idikó utószavával)

A könyv mulatságos börleszk jelenetekkel indul. A vaksi, életveszélyesen vezető nagypapa két lóerős Citroënjébe már csak a legbátrabbak mernek beülni. Egy törékeny, madárcsontú nagynéni a fal felé fordítva bünteti a szentek szobrait, ha kéréseit nem teljesítik. De amikor előbb az apa, majd a nagynéni és a nagypapa is meghal, a család élete végleges fordulatot vesz. Az egykori kisfiúban felszakadnak az emlékek, és kibomlik előttünk egy család sorsa visszafelé, egészen az első világháborús lövészárkokig. Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.

Jean Portante: Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete

(Pacskovszky Zsolt fordítása, Németh Gábor utószavával)

A Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete az identitáskeresés regénye. Színtere Olaszország és egy aprócska állam, Luxemburg a magyar olvasó számára javarészt ismeretlen, de mégis nagyon ismerős világával. A nagyhercegség határainak megrajzolásakor még senki sem sejtette, hogy a föld mélyén miféle kincs, mennyi vasérc rejtőzik. Kilométereken múlt, hogy a terület, Luxemburg gazdagságának megalapozója, nem Belgiumhoz került. A vasbányák megnyitása előtt létbizonytalanságban élő luxemburgiak ezrei vándoroltak ki az Újvilágba, s amikor égetően szükség lett munkáskezekre, német, majd olasz bevándorlók egész sora érkezett a jobb megélhetés reményében az országba. Így keverednek, a regény narrátorának, Claude-nak a nagyszülei is Luxemburgba az első világháború előtt. Akár a bálnák, ezek az óceánokba menekült, vándorló emlősök, a család tagjai is ide-oda vándorolnak Luxemburg és Olaszország között, a helyüket, a saját nyelvüket és önmagukat keresik a kultúrák és nyelvek kuszaságában, miközben a háttérben ott kavarognak a 20. század első felének történelmi viharai. A narrátor az emlékezetben, gyermekkori emlékeiben keresi a kapaszkodókat identitása megtalálásához, apró homokszemekből építkezve. De lehet, hogy ezek a homokszemek, az emlékek is csak a fikció, a képzelet birodalmába tartoznak…

Drago Jančar: A névtelen fa

(Gállos Orsolya fordítása, Lovas Ildikó utószavával)

Janez Lipniket magába szippantja a múlt. Rátalál a Nagy Szerető naplójára, aki a második világháború idején, Szlovéniában kezdte szerelmi pályafutását. Lipnik háborús eseményekről és erotikus kalandokról olvas. E történeteken keresztül szövi elbeszélését, és viszi magával olvasóját a szlovén Katyńból, a Kočevski Rogi tömegsírból megmenekülő fiatalember nyomába. Aztán egyszerre a legutolsó háború morajlik a szereplők körül, a nagy szerbellenes nyári horvát offenzíva. A háború és az emigráció éveit végigszeretkező ismeretlen emigráns erotikus feljegyzései felidézik Lipnik gyermekkori emlékeit, szép és szomorú tanítónőjét, a kisfiú első szerelmét, aki talán a Don Juan erotikus kalandjainak egyik hősnője, de bizonyosan áldozata egy politikai okból elkövetett kínvallatásnak. Lipnik történészként a hézagokat pótolja a levéltári anyagokkal, férfiként pedig építi tovább az erotikus jeleneteket; párhuzamot von a második világháború és a fél évszázaddal későbbi horvátországi háború között, amikor ő élte szerelmi regényét egy adriai szigeten. Megelevenednek a múlt mítoszai, Szlovénia, a Balkán és a kontinens válsága. A szerző folyamatosan újraírja annak az embernek a történetét, akit magába szippantott a múlt.

Olga Tokarczuk: Őskor és más idők

(Körner Gábor fordítása, MÁRTON László utószavával)

Őskor mitikus falu Lengyelország keleti részén. Négy arkangyal teremtette, akik őrt állnak a folyóktól körbezárt falu körül. Ezeknek az arkangyaloknak a szemével látjuk, ahogy az első, majd a második világháború felkavarja az apró falu életét. Miközben zajlik előttünk természet és modernitás, nők és férfiak összecsapása, lassan minden a könyörtelen idő allegóriájává válik. Visszaemlékezések, álmok, fantáziák, szóbeszédek, elmondatlan történetek és inszomniás képzelődések teremtik meg Tokarczuk világát.

Könyvkolónia.hu