Noha kicsit megkésve, de megérkezett. Hideggel, hóval, mindennel, ami egyszerre szép és néhol kellemetlen. Stingtől olvastam, hogy az a szép a télben, hogy a gyárvárosokat is gyönyörűvé varázsolja. Éljünk akár a városban, kár vidéken, vagy éppen hegyvidéken, az énekes nem téved.
Tél
Noha kicsit megkésve, de megérkezett.
Hideggel, hóval, mindennel, ami egyszerre szép és néhol kellemetlen.
Stingtől olvastam, hogy az a szép a télben, hogy a gyárvárosokat is gyönyörűvé varázsolja.
Éljünk akár a városban, kár vidéken, vagy éppen hegyvidéken, az énekes nem téved.
Amikor éppen nem a mínuszok győznek, és a nulla fok elérhető közelségbe kerül, érdemes este nagy-nagy sétát tenni, mert a csend és a világító hó egészen más fényben mutat meg mindent.
Mintha a halkabb világ békésebb is lenne.
Mintha egy szomorkás korszakban mégis találnánk valamit, ami másról szól, mint a hétköznapok, vagy éppen megszokott ünnepnapjaink.
A szánkózó gyermekek hangja, az önfeledt játék visszavisz minket is szüleink mellé, és angyali nyugalom szállhat meg mindent, ha merünk bízni a természetben, és talán önmagunkban is egy kicsit jobban.
Mert az talán mostanában mindennél fontosabb.
Az a néhány nap, illetve ez, ami körülvesz minket apró csoda, noha megszoktuk, és talán meg is szerettük.
A nyolcvanhetes telet jósolták, noha az nem jött el, amolyan nosztalgia vehetett erőt azokon, akik akkor is éltek, és emlékeztek a dilemmára, hogy vajon az atomerőmű baleset, vagy csupán a természet játéka felelős.
Jómagam az előbbire tippeltem, és élveztem, hogy nem kellett iskolába mennem.
A hószünet szokatlan és váratlan, de gyerekfejjel nagyon is kellemes élmény volt.
Kizökkent a világ, és annak ellenére, hogy kényelmetlen lehetett sokaknak, mégis a gyalogosan megtett sok-sok kilométer visszacsempészett valamit egy békésebb, emberibb korszakból.
Stingnek igaza van.
De még mennyire…
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez