Valamiért nem akar esni a hó. Lehet, hogy egy tudományos kísérlet alanyaiként várjuk a telet, ám mivel ugyan nem vidáman, de mégis visszafogtuk a fogyasztást, elmaradhat a nagy tél. Lehet, hogy csupán kitolódnak az évszakok időhatárai, vagy egyszerűen csak változik, aminek változnia kell, vagy szokott.
A tél és a tavasz
Valamiért nem akar esni a hó. Lehet, hogy egy tudományos kísérlet alanyaiként várjuk a telet, ám mivel ugyan nem vidáman, de mégis visszafogtuk a fogyasztást, elmaradhat a nagy tél. Lehet, hogy csupán kitolódnak az évszakok időhatárai, vagy egyszerűen csak változik, aminek változnia kell, vagy szokott.
Szomorú lenne, ha a gyerekek nem építhetnének hóembert, de valamiért mégis érdekes a váltás.
Sok-sok írás jelenik meg mostanában a nevetésről, a szeretetről, valamiféle múltban megoldást találó varázslatról.
Elég arra gondolni, hogy míg a dédszüleim a kilencedik iksz környékén távoztak az árnyékvilágból, addig nagyszüleim a hetediket is alig élték meg. A gyorsulási verseny nem tesz jót sem a világnak, sem a Földnek, sem az életnek.
Ha azt kérdezi valaki, minek is vagyunk mi itt, ezen a kellemes sártekén, általában egyetlen válasz létezik, többféle változatban.
Keressük a boldogságot.
Meg jól szeretnénk érezni magunkat.
Meg szeretnénk, ha valaki szeretne minket, akit viszont szerethetünk.
Ezekben a válaszokban nyoma sincs azoknak a dolgoknak, amiért reggelente felkelünk.
Lehet, hogy a tél is csak gondolkodik.
Vagy elment a tavaszhoz tanácsot kérni, az pedig így hat rá.
Vagy csak a tudósok találták meg a tökéletes megoldást.
Nem tudni.
Csak érezni.
Hogy valami nagyon jó is itt van a sok szomorúság mellett.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez