Itt találtam meg önmagam
Fitt Rencsi vallomása Vaszary Jánoshoz fűződő rokonságáról és szicíliai életéről.
olvass továbbFitt Rencsi vallomása Vaszary Jánoshoz fűződő rokonságáról és szicíliai életéről.
olvass továbbÉletem jelentős részében kerestem, pontosan sosem tudtam, hogy igazán mit, csak azt, hogy mennem kell, valami hajtott belül. Úgy éreztem meg kell értenem a miérteket, a hogyanokat, az életem szereplőit, és az okokat, amiért ők részesei lettek a történetemnek és megértenem a saját szerepemet ebben a nagy egészben. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezek a kérdések bennem sosem érnek el nyugvópontra, sosincs elég belőlük, hogy azt a lelki békét, amit annyira kutattam, nem hiszem, hogy valaha is fellelem és én végül megérkezek oda, ahová annyira szerettem volna önmagamban eljutni.
olvass továbbSokszor úgy érezzük, hogy mindazt, ami bennünk van, senki sem érti meg. Küzdünk és harcolunk önmagunk ellen, a belső démonjain ellen. Időközben pedig elfeledkezünk arról, hogy vannak dolgok, amiket éppen elég lenne csak elfogadni és a megfelelő helyre tenni magunkban. Amikor ezt felismertem, rájöttem segíthetek önmagamon, ha eszerint élem az életem. Ezeket a dolgokat fogadtam tehát el magammal kapcsolatban:
olvass továbbMarcellina, a '80-as évek egyik legismertebb hazai sztárja, egy hihetetlenül fájdalmas és hosszadalmas időszakon van túl. Miután hangszalagjainak bevérzése miatt teljes némaságra kényszerült, az énekesnő számára a csend egyenlő volt a pokollal. „A hangom nélkül elveszítettem önmagamat is” – vallotta be őszintén. Egy hónapnyi abszolút némaság, amit Dr. Kiszel Csilla szakorvos írt elő, majd még jönnek majd a további csendesebb hetek… Számára ez nagy próbatétel.
olvass továbbMég most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.
olvass továbbAki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.
olvass továbbEmberi kapcsolataink tükörként szolgálnak életünkben. Ahogyan azt is tudjuk, hogy kapcsolódásaink nem véletlenül alakulnak, köttettnek meg. Azt a tényt sem lehet elvitatni, hogy néhány ember transzformáló hatással lesz életünkre és sokszor olyan folyamatokat indítanak el bennünk, melyekre talán még fel sem voltunk készülve.
olvass továbbTudom, hogy olvasod. Ki kell azonban ábrándítsalak, téged soha nem akartalak megszólítani ezzel a levéllel, mert valójában önmagamnak írtam. Hogy végre, utoljára kilélegezzem a dühöt, a frusztrációt, a bűntudatot, és a gyűlöletet. És belélegezzem a közönyt. Érzelmi ridegtartásban éltem melletted, és bevallhatom, már a kezdet kezdetén éreztem a zsigereimben, valami nagyon nincs a helyén ebben a furcsa kapcsolatban.
olvass továbbÍgy néhány nappal azelőtt a bűvös dátum előtt, amitől minden 29 éves retteg, úgy döntöttem átgondolom, hogy mit tettem volna máshogy a húszas éveimben, ha előbb észbe kapok. Így hát írtam egy listát. Nekem is jó átgondolni, ti pedig talán tanulhattok belőle. No, lássuk. Mit tanácsolnék a huszonéves önmagamnak?
olvass továbbFéltékenyen őrzöm önmagam, soha ne kapj eleget belőlem. Soha ne érezd a szerelmi teltségérzetet, más és más aspektusból mutatkozom, maradjon étvágyad azt a részt is megízlelni. Ne érezd, hogy telítődtél, hogy túl sokat kaptál, de azt sem hagyom, hogy végre érzelmi komfortérzetet tapasztalj meg. Élénknek és érdeklődőnek szeretnélek látni, a hétköznapok sivatagában bolyongónak, magányos harcosnak, aki a kizárólag számodra megalkotott érzelem-oázisban pihen meg, az én lélegzetvételem, az én kezem érintése által.
olvass továbbSokat töprengtem azon, mi volt a baj, hogy melyik résznél romlott el az egész. És valami nagyon döbbenetes dologra jöttem rá: tudod, ha teljesen őszinte akarok lenni önmagamhoz, akkor igazán sohasem voltam boldog vele. És tudod, miért nem? Mert ő nem szeretett. Az a finom kötelék, ami két embert egy láthatatlan fonállal olyan nagyon szorosra összeköt, hiányzott a kettőnk dolgából. Egész egyszerűen csak hiánycikk volt, mint a boltban a körömlakklemosó a nagy háborúk idején.
olvass tovább