Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





A nő, aki csak szexre kellett

A nő, aki csak szexre kellett, valójában még mindig igazgyöngynek képzeli magát. Valaha az is volt, egy megfejteni való feladvány, egy misztikum, de szépséges testének mezején sajnos nem állított fel beléptető kapukat, sem sorompókat, ezért a férfiak szabadon bejárhatták őt, portyázhattak a testén, ameddig csak akartak, használhatták őt ivókútnak, vagy éhes hím-etetőnek.

olvass tovább

A találkozások mindenképpen létrejönnek

A szabadság egyedül az elmében létezik. A hozzáállásom határozza meg, mennyire engedem, hogy a külső tényezők gúzsba kössenek, vagy befolyásolják világlátásomat. Egy folyópart megnyugtató csendjében érezhetem, hogy szabad vagyok, hogy senki és semmi sem korlátozza gondolataim szabad áramlását, egészen addig, amíg egy tőlem független erő meg nem szakítja ezt az idillikus állapotot: elered az eső, vihar van készülőben, vagy szélvihar kezd tombolni.

olvass tovább

Kibe szeret bele a férfi? Kihez marad hűséges a nő?

Ahhoz, hogy tiszteljünk valakit, jogos elvárás, hogy ő tiszteletre méltóvá váljon, vagyis érdemelje, vívja azt ki. Mindenkinek kell, hogy legyen egészséges önbecsülése, legyen képes határokat húzni, nemet mondani, felemelkedni, koronát igazítani, és ha más megoldás nem marad, kilépni a méltatlan viszonyokból.

olvass tovább

Kinek kell a bonyolult nő?

Bonyolult vagyok, ezért nehéz engem szeretni. Bonyolult nő, bonyolult érzelmekkel, és bonyolult élettörténettel. Makacs vagyok, mert makacsul ragaszkodom az elveimhez, nem adom alább a szerelemnél, nem fekszem önként lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, és elsétálok onnan, ahol semmi keresnivalóm. Bonyolult vagyok, mert magasra teszem a mércét, mert túl sokat tépelődöm, mert mindent meg akarok magyarázni, átbeszélni, nem érem be félmegoldásokkal, és nem kötök kényszer kompromisszumot.

olvass tovább

Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad

Minden emberi kapcsolat, így a párkapcsolat is reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

olvass tovább

Ha egy férfi nem tud, és nem is akar várni, az az ő problémája

Van úgy, hogy rögtön tudjuk, ő az. A találkozásunk azonnali kapcsolódás. Már a legelső alkalommal egymásra hangolódunk, a testünk azonnal megtanul a lélek nyelvén beszélni, egymáséi vagyunk, én az övé vagyok, és ő az enyém. Nincs szükség arra, hogy a szex fejezze be a szerelmes táncunkat, mert a találkozásunk lelkek találkozása, és a testiségünk magától értetődő, akárcsak bármilyen más érintés közöttünk.

olvass tovább

Ha úriemberre vágysz, legyél úrinő!

Az úrinőség fogalma manapság ködös, zavaros terminus a fejekben, és a nőiesség gyakran egybemosódik a férfifantáziát erősen megmozgató, csábos külső jegyekkel, a 90-60-90 mágikus, csalogató számrendszerével. Ahogyan az úriember vonásai a hagyományos férfiszerephez kapcsolódnak, úgy az úrinőség egyes jellemzői is magukban foglalják a nő szerepét. Egy úrinő értékeli az úriember gesztusait, és beleborzong egy kézcsókba, ami mint tudjuk, ma már csak jelképes jelzés, a férfi soha nem érinti ajkaival a nő kézfejét.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább