Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





A férfi tettekkel mutatja ki, hogy szeret

Az ifjúkori hév lanyhulása, és az eltűnt idő nyomában való menetelés mintha magával vitte volna a férfiak verbális kommunikációra való könnyed képességét is. Persze, ők is átestek jó pár súlyos szívtöréses baleseten, páncélt is növesztettek, védőruhát is hordanak, sőt álarcot, és legnépszerűbb védekezési technikái a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek.

olvass tovább

Ő nem vezetett, és én nem követtem őt

Az élet természetes rendje, hogy a férfi, a teremtő, a logikusan gondolkodó, a védelmező, a biztonságot nyújtó tegye a dolgát, hogy megvívja csatáit, hogy csomókat oldjon, és késeket fenjen, hogy dolgozhasson, hogy sikeres legyen, hogy felfelé haladjon, alkothasson, és nyomot hagyjon, ami bizonyíték arra, hogy teremtett, létrehozott valamit azért, hogy jobb legyen ez a világ.

olvass tovább

Nem kell a gyémánt?

Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és gyötrő, betokosodott unalom, már nem viseljük el a másik jelenlétét. Ki eddig a napfényt jelentette, most nyugtalanító, idegesítő módon eltakarja a kilátást, már nem látjuk tőle a szép, közös jövő képkockáit.

olvass tovább

A párkapcsolati szünet csak elodázott búcsú?

Szívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.

olvass tovább

Ezért vonzzák az erős jellemek a bonyolult kapcsolatokat

Bonyolult világban élünk, és bonyolult korban, az egymás személyiségében elmerülés, a másik lelkének tanulmányozása, és megértése túl sok időt vesz el az életünkből, nem maradt már türelem a szeretethez sem. Egyértelmű kérdésekre, rövid, jól érthető válaszok kellenek, egy komplikált érzelemvilágú ember egyre inkább kívülállónak, vagy romantikus, szentimentális időutazónak érzi magát.

olvass tovább

A kapcsolatok tüzét táplálni kell

Idő kell, amíg végre látjuk a lényeget, hogy az emberi kapcsolatok tüzét táplálni kell, különben kihűlnek, mintha túl sokáig ülnénk egy kád simogató, forró vízben. Telik az idő, kihűl a víz, és vacogni, dideregni kezdünk, éppen úgy, ahogyan kihűlt szívvel fázunk egy kiüresedett kapcsolatban.

olvass tovább

A szerelem, amiért megéri

Az érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.

olvass tovább

A biztonságérzet megöli a vágyat?

Két fontos dolog szükséges ahhoz, hogy egy párkapcsolatunkat teljesnek és boldognak érezzük, a szenvedély és az érzelmi biztonság. A szenvedély ahhoz kell, hogy ne szűnjünk meg vágyni egymást, a biztonság pedig ahhoz, hogy átadjam, megadjam, és elkötelezzem magam a társamnak.

olvass tovább