Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább

Állj ki magadért!

Mindannyian követünk el hibákat. Sokszor hajlamosak vagyunk úgy a körülmények fogságába kerülni, hogy közben áldozati bárányként alávetjük magunkat a bennünket felőrlő problémáknak.

olvass tovább

Szeresd magad jobban

A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

Függővé válunk az érzelmektől

Szeretjük szorítani egymás kezét. Nemcsak addig, amíg kifehérednek az ujjaink, hanem addig, amíg el nem törjük a másik kézcsontjait. Nem azért tesszük ezt, mert fájdalmat akarunk okozni, hanem inkább azért, mert így próbálunk meg szeretni.

olvass tovább

A férfi is ugyanúgy küzd

Nem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?

olvass tovább

Élni és élni hagyni – az egoizmus határai

A személyiségünk megjelenésétől kezdve hozzánk tartozik, hogy kutatjuk a határainkat. Annyit tudunk beletenni egy kapcsolódásba, amennyit magunkból adni tudunk. Mindez attól válik függővé, hogy a viszontagságok során mennyi falat emeltünk magunk köré, és milyen mélyen vagyunk a saját világunkban.

olvass tovább

A változásról

Sokan képtelenek vagyunk letenni egy-egy fejezetet életünk könyvében. Folyamatosan vissza-visszalapozgatunk, és ugyanazon rituálék szerint kívánjuk élni az életünket. Amint a változás szele megérinti a terünket, azonnal hanyatt-homok fedezékbe vágjuk magunkat. Mi ezek vagyunk.

olvass tovább