Tóth Éva

Az írás számomra nem terápia. Szertartás. Formába öntöm mindazt, ami nap, mint nap átfolyik rajtam. 2013-ban kezdtem a fiókot mellőzve, a közönség elé tárni írásaimat, Anonyma álnéven. Írásaim a szívről szólnak: emberi kapcsolódások, küzdelmek, a női lélek aspektusai, spiritualitás.





Szeresd magad jobban

A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

A férfi is ugyanúgy küzd

Nem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?

olvass tovább

Hazug kapcsolat

Sokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.

olvass tovább

Ego nélküli szerelem

Múltam árnyai közt járok. Nézegetem régi emlékeimet. Mily régiek, mily valósnak hitt ábrándok vetődtek papírra... és mennyi minden változott azóta. Vágyaim, fájdalmaim létezőek voltak, erősek... lám, az idő mi mindenre képes. Megfakította, megkoptatta minden sebem.

olvass tovább

Közrezárt szívek harca

Építünk egy világot magunk köré. Falaiba keserűségünk önt cementet, és megszilárdul a lelkünk, mire végzünk a bástyánkkal, hogy utána egyedüli uralkodóként üljünk magányunk trónusán, látogatók nélkül. Mindannyian ilyen magányos trón örökösei vagyunk.

olvass tovább

Büszke vagyok, balul ítélnek

Feltételezhetőnek tartom, hogyha egy emberen, mondjuk, Noé véleményén múlna, hogy felkerüljek-e a bárkára, jót fürödtem volna az özönvízben. Az, hogy az embereknek történetesen van a fejükben valami, amit igyekszenek folyamatosan a köz érdekében is hasznosítani, nem tűnik a gyakorlatban széles körben elfogadottnak.

olvass tovább

A hazugságról

A kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?

olvass tovább