2. A pozitív szemlélet nem csak egy választás, hanem egy okozat eredménye is

Csak ismételni tudom azt a szemléletemet, hogy nem kell kötelezően magunkra erőltetni, hogy minden szivárványszirupos az életünkben. Vannak helyzetek, megtapasztalások, melyek a legnagyobb tudatosság mellett is, ki fognak billenteni minket a tengelyünkből. Ez egy természetes reakció. Ellenben, választhatunk, hogy meddig és hogyan tartjuk benne magunkat egy ilyen megtapasztalásban. Észrevehetjük egy kellemetlen helyzetben a tanítást, a növekedés, csiszolódás lehetőséget. Ebben az esetben egy rossznak vélt tapasztalatból is lehet profitálni.

Az önszeretetem megtapasztalás során, amikor egyre jobban törődtem önmagammal, egyidejűleg megtanultam igazán empatikus is lenni. Ahogyan a saját érzéseimet, gondolataimat, reakcióimat megértettem, már sokkal könnyebben ment beleülni egy másik ember csónakjába, ezáltal magam mögött hagytam az áldozat szerepét is.

Megtanultam világosan látni azt is, hogy mi a jó nekem, mitől nem jó nekem és ha újra azt éreztem, hogy nem érzem jól magam, már nem a környezetemre vetítettem ki a saját problémámat és nem is a világot okoltam, hanem felismertem, hogy én veszítettem el újra a kapcsolatot önmagammal. Bennem nincs rend, ha kényelmetlen a létezés, nem a világgal van baj.

Megértettem és már könnyűszerrel éltem, hogy ha rendben vagyok, az szorosan összefügg azzal, hogy az élet napos oldalát veszem először észre, és eszembe sem jut keseregni feleslegesen. Nem kezdtem el irracionálisan pozitívan élni, ez csak egy automatikus válaszreakció volt arra, hogy elkezdtem jól bánni önmagammal és így máshová helyeztem a fókuszomat.

3. Nem mindegy hogyan hatsz a világra és az sem, hogy te mit engedsz magadba

Mindannyian ismerünk energiavámpirokat, akik öntudatlanul, ilyen-olyan okokból, másokból nyernek erőt. Ezek az emberek tele vannak negatív, sok esetben panaszkodó, depressziós energiával. Senki sem szeret ilyen ember társaságában lenni, mert utána tényleg olyan, mintha leszívták volna minden erőnket. Hatnak ránk, a pesszimizmusukkal, a rossz hangulatukkal. Amikor rendben vagy, sokkal tudatosabban kezeled őket, nem is igazán hagysz nekik teret az életedben, de ha mégis muszáj érintkezned velük, nem tudnak veled együtt szenvedni, nem vagy jó játszótárs, így hamar el is pártolnak mellőled.

Ha rendben vagy, akkor is hatsz másokra. A harmóniád, mások számára és békét, nyugalmat fog árasztani. Sokkal szívesebben vannak a társaságodban és talán még példát is vesznek rólad. Hiteles példája leszel annak, hogy lehet máshogy is élni az életet.

4. A szorongást felváltja a hála és a bizalom

Jó pár éve, magamat is a nagyon szorongó emberek közé soroltam. Talán nem volt látványos, de belül megkeserítette az életemet. Amikor elkezdtem törődni önmagammal, a szorongás napról napra távolabb került tőlem. Visszanézve, mosolygok, hogy sokszor mennyire az elmémbe zártam magam, és olyan dolgoknak adtam hatalmat, olyan dolgok miatt féltem, mely dolgok csak a fejemben léteztek, nem volt valóság alapjuk. Ennek az volt az oka, hogy nem hittem önmagamban, leértékeltem azt, aki vagyok és ez, az önszeretetem hiányának a gyökere volt.

Amikor elkezdtem törődni magammal, rendbe tenni a kapcsolatot a lelkemmel, egyre inkább nőtt az önbizalmam, az önmagamba vetett hitem. A szorongás helyett, egy adott szituációban a változást pozitív kihívásként éltem meg, melyben tágíthatom az személyiségemről korábban kialakított képemet. Nem ragaszkodtam már az elképzeléseimhez, csak azért, mert korábban valamit megtapasztaltam. Ehelyett nyitottá váltam arra, hogy a dolgok máshogy is alakulhatnak, nem kell előre, egy negatív szemléletből önsorsrombolóvá válnom. Rugalmasságot, könnyedséget tanultam, és hálát éreztem.

5. Máshogy látod a világot

Ha jól vagy, ha rend van belül, még ha akarnál sem tudsz mást tenni, mint azt, hogy kívül is a rendet lásd, vagy éppenséggel azt teremtsd. Valahogy minden, de tényleg minden más megvilágításba kerül. Ha tiszta az érzékelésed ablaka, egyszerűen kitisztul az összkép is. És valahogy tényleg értelmet nyert az a mondás, hogy rend a lelke mindennek.

Hogy mennyire fontos, hogy törődj önmagaddal, hogy csak egy kicsit szánj magadra több időt? Szerintem mindennél fontosabb és teljes mértékben megtérül az erre fordított energia és gondoskodás. Hiszen, az egész életünkre kihatással van, hogy milyen a kapcsolatunk önmagunkkal. Minden probléma, minden nehézség visszavezethető ehhez a forrásponthoz. Ha rendben vagyunk, a környezetünk is mást fog visszatükrözni. Ha egészségesen foglalkozunk a lelkünk ápolásával, ha képesek vagyunk jól szeretni azt, akik vagyunk, akkor a ránk ható világot nem kényszerítjük rá arra, hogy kellemetlen tapasztalatok útján tereljen vissza minket önmagunkhoz.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• lélekterápia önfejlesztés önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!