A címkék, amelyek elfedik a valódi arcunkat

Nem klisészerű, indokolatlan igazságtalanság van bennem ezzel kapcsolatban. Ez az a fajta probléma, ami a legapróbb részletekre is kiterjed, és amely folyamatosan duplikálja magát. Ha valaki úgy néz ki ahogy, akkor jön a következő kérdés: Miért néz ki úgy, ahogy? Aztán következik a miért engedi meg magának, hogy így nézzen ki, és így tovább. Ez egy rendkívül egyszerű példa a sok közül, de a lényegen nem csorbít.

Az érdekes része ennek a témának az az, hogy bár tényleg nemes egyszerűséggel kellene levetkőznünk a mások által ránk ragasztott matrica-halmazokat, mégsem olyan könnyű a folyamat, mint amilyennek gondolnánk. A tudatunk legmélyebb bugyrába ugyanis alattomosan bekúszik. És kezdődik a kimerítő agyalás, majd arra jutsz, hogy inkább beolvadsz csendben és együtt élsz a mázzal. Hiába nem igazol téged, akkor is megteszed.

Ekkor kell megragadni annak a bizonyos belső erőnek a kezét, és azt mondani: "Csesszétek meg, az vagyok aki!" Istenigazából egyszer kell csak ehhez a ponthoz elérni, és akkor lepattog a festék mindenhonnan, végül pedig az egekig emel a szabadság fenséges érzése.

• címkézés önelfogadás önismeret

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Rebeka