A hangulatom én vagyok, avagy kisugárzásunkkal hogyan definiáljuk saját magunkat

Talán ez elsőre hihetetlen, de átgondolva az elméletet ez teljesen logikus. Van egy testünket körülvevő szféra, amely töltéssel bír. Ezt a töltést kommunikálni és közvetíteni is tudjuk, ha kapcsolatot veszünk fel bárkivel. A másik fél aurájával szintén érzékeli, ahogy mi is az ő energiáit, és ezek bizony vissza is pattannak. Amikor ezt az aurát pozitívan töltöm meg az energiáimmal, akkor nem kétséget generálok az emberekben azzal kapcsolatosan, hogy hogyan érdemes velem felvenniük a kapcsolatot. Bátrabban, határozottabban, előszeretettel szólnak hozzám.

Egy ilyen erőteljes napomon olyan visszajelzéseket kaptam, amikből egyértelművé vált számomra, hogy ha én így árasztom kifelé az erőket, akkor vissza is sokkal optimistább, derűsebb attitűdöt fogok kapni. Azt mondták, hogy szinte sugárzom, és egyértelmű jelzéseket kaptam arra vonatkozóan, hogy sokkal jobban érzik magukat ők is, ha úgy léphetnek be hozzám az irodába, hogy mosolygok, hogy ha látszik rajtam, hogy jó a hangulatom.

Ez a mindennapi tapasztalat segített megérteni, hogy a hangulatunk ilyen szintű trenírozása nem feltétlenül önmagunk megerőszakolása arra, hogy jobb kedvet kreáljunk magunknak akkor is, ha amúgy nehezebb időszakot élünk meg. Természetesen nem ez a cél, hanem az, hogy az amúgy sokszor ingerszegény hétköznapokban a kedélyállapotunk nyomatékosabb indok nélkül ne a sötét oldalt közelítse, hanem dolgozzunk picit azon, hogy a lelkünk és közérzetünk pozitív oldalát fejlesszük. Ezáltal megnyitjuk a lehetőségét egy adok-kapok tranzakciónak, ahol a másik féllel feltölthetjük egymást akár minimális erőbefektetéssel is.

Ezek a kis lépések akár egy egész napunkat képesek rossz vagy semmilyen napból jóvá varázsolni, és fejlesztik azt a készségünket is, amivel a parányi dolgokért is hálát tudunk adni.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.