Igen, változunk. A változás törvényszerű. Ki jobb, ki rosszabb irányba indul, vannak, akik kiteljesednek, és vannak, akik elzüllenek.

Néha korántsem jó irányba változunk, dacosak, flegmák, unottak, kiégettek leszünk, és ez egészen addig így is marad, amíg tudatosan nem változtatunk a lényünk benső világán.

Nincs olyan út, amiről ne lehetne visszafordulni. Mindig van rá mód. A kulcsot a szívünkben leljük meg, ott kell megszületnie a békének, a szeretetnek, az élet szépséges töltelékeinek.

Bárcsak megértenélek, egy kicsit a bőrödbe bújnék, mint egy groteszk mesében, és akkor érezhetném, átélhetném, hogy mi zajlik most benned.

Tudom, mindig gyűlölted, ha meg akarták mondani, hogyan kellene élned, így hát én sem szólok bele. Annyit tehetek, hogy fájó szívvel nézem, mit tesz az egykor volt legjobb barátom, az első szerelmem, és nem teszek semmit, mert már nincsen olyan címem, amelyhez ilyen jogok rendelődnek. Idegen lettem.

Nem fogjuk már egymás kezét. Megváltoztál, idegen lettél, egy lettél az ismeretlen tömeggel. Az, akit én szerettem, nincsen többé, talán soha nem is létezett, csak illúzió volt, egy gyermeteg álom csupa varázslattal.

• érzések szerelem szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!