Akkor kerülsz legközelebb önmagadhoz, amikor egyedül vagy

Ez egy véget nem érő folyamat, de a legnagyobb ajándékot adod magadnak azzal, ha nekilátsz. A lehetőség, hogy meghatározhatod és megalkothatod önmagadat, a határaidat és értékeidet, már önmagában kincs.

Időt kapsz arra, hogy feldolgozd az addigi élettapasztalataidat, helyén kezeld a sérelmeket, buktatókat, levond a tanulságokat. Hogy megbocsáss embereknek, akik bántottak, és megbocsáthasd magadnak, hogy ezt engedted nekik. Végiggondolhatod ilyenkor, hogy mikor voltál a legboldogabb, milyen helyzetekben, milyen emberekkel. Definiálhatod a hibáidat, kimondhatod az érzéseidet, akár hangosan is. Úgy gyógyulhatsz és épülhetsz, hogy senki és semmi nem kell hozzá.

Másképp nem fog menni. Választhatod a másik utat, elmehetsz még a sokadik buliba is, ihatsz minden nap egyedül otthon, miközben idegenektől és arra nem méltó emberektől várod el, hogy törődjenek veled, és megkapd tőlük azt az elismerést, amit mindvégig magadtól kaphatnál meg.
Nyugodj meg. Lépésekben is lehet haladni. Nem kell azonnal elvonulni egy tibeti meditációs elvonulás ahhoz, hogy rálelj dolgokra önmagaddal kapcsolatban. Először csak próbáld ki, milyen egy séta egyedül a városban vagy az erdőben. Milyen egy napot eltölteni úgy, hogy minél kevesebbet nézel rá a telefonodra, akár ki is kapcsolhatod az internetet mondjuk egy egész napra.

Ha adsz magadnak kisebb adagokban pozitív érzéseket egyedül is, és arra fókuszálsz, hogy megéld az életet akkor is, ha épp senki nem ér rá, vagy nincs melletted, akkor eleinte csak ritkán fog elragadni a magány kellemetlensége. Legyél picit erős, és éld túl, mert el fogsz jutni arra a pontra, hogy nem mások jelenlététől teszed majd függővé a hangulatod, felfogásod.
Akkor leszel igazán szabadon önmagad.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.