Az önbíráskodás zsákutcája

A rosszindulatú ember veszélyes, mert sokszor csak túl későn vesszük észre, hogy bizalmunkba fogadtuk. De van egy különleges ismertetőjegye: ha veled van, akkor is előszeretettel ócsárol másokat. Ez az idióta miért így viselkedik, milyen ruhát hord, hallottad, hogy ezzel azzal, mit miért csinál, hogy merészeli.. Így könnyebben védheted meg önmagadat.

Azt hiszem, be kell nőnie a fejünk lágyának ahhoz, hogy megszabaduljunk a környezetünkben élő sivár lelkű, felszínes kapcsolatainktól, és csak azokkal tartsuk a kapcsolatot, akikben maximálisan megbízunk. Akik egy jó sztoriért nem szúrnak hátba, ha nem vagyunk jelen; akiket nem csak a mi érdekli hanem a miértek, és akik előbb kérdeznek, mint ítélkeznek.

Mindannyian érzelmi rongydarabok vagyunk, tele sérelmekkel, csalódásokkal és tévedésekkel. Haladunk egy úton, időnként letérünk róla, majd visszatalálunk, de ha igazán szeretjük magunkat, pontosan tudjuk, mi az úti célunk. A jellemtelen ember pedig csak szeretne célba érni, de szakadatlanul falakba ütközik, nincsen jövője. Elbutítja a düh, a harag és az irigység, sosem fog tisztán látni, amíg a saját jelenével és múltjával meg nem békél. Legközelebb mielőtt elhamarkodott véleményt alkotnál valakiről, jusson eszedbe, hogy először ki felett kellene ítélkezned.

• bíráskodás önbíráskodás rosszindulat

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Vörös Eszter