Bennem élsz
Akkor elhittem, hogy te örökké tartasz majd a karjaidban, hogy minden éjjel rám találsz majd és megmentesz önmagamtól is, ha kell. Hogy a testem mellett a szívemet is érinted, amikor vágyom rád. Hogy minden, amit megéltünk nem csak egy időszakos szenvedélylöket, több annál, mély érzés.
Túl sok bódító pillanat, túl sok részegítő vallomás, amiből mostanra már csupán a ki nem mondott szavak maradtak meg. Miért élsz mégis bennem most is ilyen erősen? Miért nem tudlak törölni én is úgy, ahogyan te tetted meg, amikor döntöttél, hogy a könnyebb életet választod? Azt, ahol nem kell féktelennek lenned, ahol ott a biztonsági háló. Ahol azt hiszed lesz, aki elkap, ha ugranál. Miért keresem a kezedet még most is minden éjszaka? Miért várlak, ha te valaki más mellett várod a boldog perceket talán?
Legbelül pontosan tudom, hogy mást nem fogsz azzal a tűzzel érinteni, ahogyan engem érintettél, vagy csak remélem már. Az igazi érzéseket ugyanis nem lehet elsöpörni, mint az apró radír maradványokat a papírlapról, mert minden részeg csókban benne leszek majd. Ahogyan te is minden egyes fél érintésben, amit majd hazudok másnak… hazudok, mert most és minden egyes nap még mindig hiányzol!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez