Csak egy rúzsfolt az inge gallérján

És én nem szóltam semmit. Behunyt szemmel vártam, hogy majd újra rám talál. Mert nem, tőlünk senki nem veheti el ezt a hét évet. Hát mégis létezik? Létezik az, hogy valaki egyszer csak besétál, és a közös éveinkből csupán csak egy emléket csinál?

"Egy égő cigaretta kézben, füstöt fújva ajkaimmal, dacolva az elmúlással, remélve, várva a jobbulásra.

Egy újabb slukk és szállnak a pernyék, életem hét éve úgy ahogy a cigaretta hamuját, a szellő viszi szét.

Kapaszkodom az egészbe pedig már csak a csikk van a kézben, ez felfoghatatlan az emberi észnek.

Együtt töltött magányos éjszakák, régen csókoltál érzéssel és volt egy közös világ, ahol mindkettőnk szíve otthonra talál.

Ez hiányzik, de hogyan tovább, száddal más ajkait csókoltad, elhamvadt a miénk, így hát keserűen elnyomom a csikket, viszlát hét év."

Már nem szeretkezik velem. Csak befekszik az ágyba és alvást imitál. Az én testem nem más csak az otthon melege számára. Így lett a szenvedélyünkből, elszálló hamu már. Pedig felvettem újra a csipkét. Tetszeni akartam neki. Akartam, hogy kívánjon, hogy érezzem újra a lelkét, a testét, az erejét. De itt nincsen már hely nekem. Nem maradt más, csak a Chanel, vörös rúzsának foltja, az inge gallérján…

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.