Néha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.

Megbocsátani egyáltalán nem könnyű feladat. Olykor még a rendkívülien erős szándék sem segít. Mert hiába akarjuk átadni magunkat ennek a felsőbbrendű érzésnek, a szívünk képtelen megenyhülni. A legnagyobb ütést a legjobban szeretett személy képes elkövetni, mert tőle a legapróbb bántás is magával hozza a lelki poklot. És az ilyen sérelmet a lelkünk bezárja egy csodabörtönbe. Ehhez a börtönhöz megtalálni a kulcsot lehetetlen. Mert ez a kulcs csak magától képes a feloldozó kezébe kerülni. Nem segít sem csel, sem fortély. Csak az őszinte megbocsátás.

Úgy éreztem, hogy igen, megbocsátottam, de tévedtem. Inkább csak elindultam a megbocsátás útján, de még nem értem célba. Sokkal több idő kell, amíg eljutok a forráshoz, és bölcsességet merítek.

Az ember képes megbocsátani bizonyos emberi gyarlóságokat, mint a megcsalást, a hazugságot, a csúfolódást, a megbántás száz és százféle formáját. De több kell ehhez, mint akarat. Egy-egy megbocsátás életfeladatként kísér, és előfordulhat, hogy teljesítetlen marad. Vagy azért, mert a lelkünk legmélyén apadt el, és csak néha tör a felszínre a belőle áradó érzelmi vihar, de nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget neki a mindennapjainkban. Vagy azért, mert az életünket teljesen átformálta a belőle sugárzó fájdalom. A megbocsátás mindig komplikált, teljesen mindegy, hogy baráti, családi, vagy szerelmi viszonyban szerepel. Túl sok mögötte az emberi hiba, és túl magas az érzelmek építette gát.

Keresgélem, hogyan bocsáthatnék meg, hogyan bocsáthatna meg. Tévedtem és tévedett. Hibázott és hibáztam. A szeretet, a szerelem mennyire képes előcsalogatni a megbocsátás kulcsát? Talán ez a legerősebb vonzóerő. A leghatalmasabb érzelmi vívmány, amelyet az ember tökéletesre soha nem tud majd fejleszteni.

Mégis bízom abban, hogy a szeretet szupererőként mázsás súlyt vesz le a lelkünkről. Minden megbocsátás márvány szoborrá mered a szívünkben. Emlékként mindig megmarad, hogy olykor-olykor ráeszméltessen a múlt sötét árnyaira.

• érzelmek lélekhangok lelki pokol megbocsátás szándék szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!