Ha elfáradt a kapcsolat, az nem azt jelenti, hogy vége is van

Felemészt ez a társas magány, ez a héjanász, és hátrahagynálak téged, aki visszahúz, aki ráül a lelkemre, és lélegezni sem enged. Aki a bőrömbe mélyeszti ragaszkodása karvalykörmeit, aki belőlem szívja az energiát, akivel csak látszólag haladunk, mert ezt vetítjük kifelé szép, színes, szélesvásznú filmen. De az emberek unják már a mozinkat, átlátnak rajtunk, cseppet sem vagyunk hitelesek.

De ha elfáradt a kapcsolat, az nem azt jelenti, hogy vége is van. Lehet, hogy sok erőt és időt vesz igénybe, és szinte biztos, hogy hosszú lesz, a dolgoknak változnia kell közben, és mindkettőnknek változni kell. A szerelem megérdemelné az újraélesztést, vagy legalább azt, hogy megpróbáljuk. Hogy kétségbeesetten, minden közös erőnket mozgósítva fújjuk bele az életet jelentő energiát, színekkel, élettel töltsük meg újra. Nem sétálhatunk el. Lelkünk lemerült akkumulátorát, a kiürült szeretetárakat nem tölthetjük fel azonnal máshonnan, más forrásokból. Hiába fordítod le a közös életünk szépen bekeretezett fotóját, nem segít majd. Tudom, hiszen ismerlek, semmi mást nem akarsz most, csak túlélni az érzelmeidet, mert gyűlölöd, ha bizonytalanságba taszítalak. A kiszámíthatóságot szereted, ahogyan én is, az ösztönösen érkező, megerősítő, pozitív visszacsatolást, hogy a szerelmünk töretlenül tartja magát azon a dobogós helyen, nekünk soha nem jár le az időnk, mi nem hidegülünk el, és nem jutunk holmi gondatlan, nemtörődöm, kapcsolatgyilkos lókötők sorsára.

Gondatlanságból elkövetett kapcsolatgyilkolás, ezt tesszük módszeresen, szemrebbenés nélkül, tettünket is letagadjuk.

Akarod még, hogy melletted haladjak, az útitársad maradjak? Hogy holtomiglan, holtodiglan invesztáltáljunk ebbe a kapcsolatba, és belerakjuk mindenünket? Most minden kettőnkön áll, változtassunk a hozzáálláson, a kommunikáción, a hangtónuson, az empátián, a gondolkodáson, a gondoskodáson, a türelmetlenségen, a fásultságon. Ha elfáradt a kapcsolatunk, az nem azt jelenti, hogy vége is van.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.