Hogyan szerethet beléd valaki?
- 2018. március 26.
-
Virág Klaudia
- Komment
Magabiztos szexualitás
A szexnek egy kölcsönös örömökön alapuló “hab, a szerelem tortáján” táncnak kéne lennie két ember kapcsolatában, melynek alapja az őszinteség és a bizalom. Nincs helye, sem a megfelelésnek, sem a titkoknak. Magabiztos erő sugárzik abból az emberből, legyen az férfi, vagy nő, aki képes szeretettel adni, és kapni. Az igazán jó szex döngeti a tabukat, nem szükségszerűen perverz értelemben, hanem az intimitás szemszögéből nézve. Befogadni valakit nem csak testileg, hanem lelkileg is, ez ma már sokszor nagyobb tabunak számít. Az adok-kapok egyensúlyából születik két ember misztikus szexuális utazása. Mikor mindkét ember egyformán és önzetlenül örömöt akar okozni a másiknak, akkor képesek egymásra hangolódni. Nyitottak egymásra, de tudatában vannak saját vágyaikkal is, megtudják élni saját szexualitásukat, amit nem félnek a másikkal is megosztani. Egy ilyen együttlétnél a lelkek táncolnak, a test csak vezet.
Türelem
Az igazi szerelemhez sokszor idő kell. Elvetni a magokat és táplálni. A mai instant világ a fellángolásokra épül, legtöbbször az elmélyülés fázisánál megfeneklik a dolog. Annyira vágyunk az összetartozásra, hogy a legfontosabb részeket átakarjuk ugrani. A magokat elszórjuk, de nincs türelmünk öntözni, táplálni. “kelj ki, most azonnal, virágozz, illatozz egyből!” De a szerelemben ez nem így működik. Az életünkben sajnos minden felgyorsult, és ezt egyre jobban megszokjuk, és mindent ezzel a mentalitással élünk. A szerelemben azokat a részeket akarjuk átugorni, amik a legcsodálatosabbak. A kibontakozást, az érlelést, és az igazi beteljesülés mámorát. Nem lesz kész virágzó kapcsolatod egyből, nem véletlenül. Idő kell egymás megismerésére, nincs olyan, hogy hulla szerelmes vagy, mert pár mondatot váltottatok, vagy mert volt egy fantasztikus estétek. Ez csak a nagyon akarok már valakit görcsösségéből ered, ez nem szerelem. A mély kötődés, a valódi érzelmek pont úgy alakul ki két ember között, hogy teret, időt adtok egymásnak, hogy fokozatosan megnyíltok és felfedezitek egymást. Emlékszel még milyen volt az, amikor nem volt ennyi interakció, ennyi lehetőség a kapcsolódásra? Emlékszel milyen érzés volt csak látni a másikat egy-egy szünetben, titkon rá nézni, elmosolyogni? Nem a “látta” vagy “nem látta” feliratot fürkészni? Nem az adatlapján nyomozni, agyalni, hanem önmagadra és rá figyelni? Megélni azt az izgalmat, hogy egyre jobban közelebb kerültök? Számomra azt jelenti, hogy ha valaki nekem türelmet ajándékoz, hogy tisztel, időt ad nekem és önmagának is, hogy közeledjünk egymás felé, és ez bizalmat ébreszt bennem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez