Hol vagytok férfiak, akik randevúztok, és nem „taliztok”?

Hol vagytok férfiak, akik randevúztok, és nem „taliztok”, előttünk léptek be az étterembe, kihúzzátok nekünk a széket, és velünk valódi szemkontaktust létesítettek az asztal fölött? Akik nem nyomkodjátok a telefont az asztalnál, nem küldözgettek hangulatjelentést a helyszínről, nem fotózzátok az italt, kávét, szívecske alakú tejhabot, és nem ontjátok azonnal a közösségi médiának az élményt. Egy lovagias férfi egyértelművé teszi, hogy a meghívás költségeit ő állja, tehát a nő a vendége. Vagyis „Az összefuthatnánk valamikor, és bedobhatnánk valamit együtt” éretlen kérdésfelvetés.

Engedjük őt férfiként viselkedni, és ismerjük el igyekezetét; a gondoskodás, a tisztelet váljon kölcsönössé. Nőként hátralépve, előre tessékelve gyengéd női oldalunkat támasszuk fel a férfias vonásokkal rendelkező, megbízható férfiideált, aki védelmező, határozott, lovagias, felelősségteljes, és a nehézségekkel megharcol.

Egy férfi, aki szívében is úriember, tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, támasztéka, kelléke az élethez nem kíván lenni, méltatlan kapcsolatokba nem bonyolódik. A mellette álló nő nem dekoráció, hanem társ, aki ugyanazokat az értékeket képviseli az életben, mint ő. A lovagias férfit meg kell becsülni, és méltatni erőfeszítéseiket, mielőtt egészen eltűnnek. Engedjük a férfiakat udvarolni, és hódolni a hagyományos férfiszerepüknek, ez nem alázat, nem passzív behódolás. Egy férfi azt szeretné, hogy folyamatosan éreztessük vele, szükség van rá. Ha a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor lesz egyre erősebb, így tud egyre többet nyújtani. Engedjük őt férfiként viselkedni, és ismerjük el igyekezetét; a gondoskodás, a tisztelet váljon kölcsönössé. Nőként hátralépve, előre tessékelve gyengéd női oldalunkat támasszuk fel a férfias vonásokkal rendelkező, megbízható férfiideált, aki védelmező, határozott, lovagias, felelősségteljes, és a nehézségekkel megharcol.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.