Így áruljuk el egymást csendesen

A féltékenység csendesen mérgezi a kapcsolatot. Minden féltékeny érzésben ott van az elhagyatástól rettegő gyermeki énünk. Egy egészséges, elkötetezett kapcsolatban is előfordul, hogy a féltékenység időnként megpróbál dominálni, de be kell látnia, a szerelem biztonságos kötődésen és bizalmon alapuló építményével szemben esélye sincs. Hozzá tartozó vagyok, elegendő nekem, tőle várom testi és szellemi táplálékomat, és női önbizalmam növelésére sincs szükségem a kapcsolatunk falain kívülről érkező impulzusokra. A féltékenységet is megfelelően, tudatosan kell kezelnünk. Ne adjuk át magunkat neki, sírva, zokogva, önkontrollt veszítve. Ne engedjük, hogy bosszúálló szörnyeteget, leskelődő kémet csináljon belőlünk. Biztosnak kell lennünk a szeretet valódiságában, és a tényben: ahogy én döntöttem, hogy őt választom, ő ugyanígy meghozta ezt a döntést. A féltékenység ellen a legjobb védekezés az eleven, lüktető, mindig megújuló, és izgalmas párkapcsolat, amiért minden nap tenni kell. Nincs más út, mint bízni önmagunkban, és a másikban, aki mellett meghoztuk a döntést.

A múltunkat mindannyian cipeljük magunkkal, ki kisebb, ki nagyobb csomagokban. Minduntalan bevillan, és a jelenbe piszkít, még fel sem dolgoztuk előző kapcsolatainkban szerzett sérelmeinket. Már megégettük magukat egyszer, átéltünk meg nem értettséget, a tisztelet hiányát, kihasználtságot, verbális, fizikai agressziót, vagy teljes ignoráltságot. Már megalázták, lejáratták, megcsalták, és kritizálták. Pedig ha tiszta érzelmekre vágyunk a sebezhetőség, a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út.

A szeretet, a hűség szimpla döntés, mint ahogyan az életvitel, a gondolkodásmód, és a boldogság is az.

„A pályaudvaron egy idős bácsi a feleségét várja.

Mikor a nénike megérkezik, megölelik egymást:

- De jó, hogy végre megjöttél, úgy hiányoztál! - szól a bácsi.

- De jó, hogy végre látlak, olyan hosszú volt ez a két nap! - válaszol a néni.

A közelben álldogáló fiú, aki a barátnőjét várja meghatódik a jelenet láttán és odalép hozzájuk:

- Ne tessék haragudni, önök mióta házasok?

- Éppen 50 éve - hangzik a válasz.

- Remélem mi is ilyenek leszünk ötven év múlva a kedvesemmel - mosolyog a fiú.

A bácsi odalép hozzá, megfogja a vállát és azt mondja:

- Fiatalember, maga ezt ne remélje. Maga ezt döntse el!”

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.