Köszönöm, hogy ilyenkor is velem vagy
Aztán csörög a telefon és a neved látom a kijelzőn, gondolkozás nélkül veszem fel és rám törnek a gondolatok amiket az elmúlt hetekben rejtegettem előled. nem azért mert nem akartam elmondani, de még nem tartottam ott, hogy beszélni tudjak róla. Tudom nincs időd, de te mégis kerítesz rá, mert végig tudsz hallgatni és végig is hallgatsz. Szelíd hangon visszahozol az életbe és biztosítasz a támogatásodról, a szeretetedről. Mellettem állsz, pedig jelen helyzetben én sem állnék magam mellé.
Annyi erőt öntesz belém, hogy a sötét szobában elkezdem felhúzni a redőnyt és látom a csodaszép napsütést. Látom, hogy itt a tavasz és ez még inkább feltölt élettel. Gondolataimat még egyszer átfuttatom és rájövök, hogy van fény. Ez nélküled soha nem jött volna el, soha nem tudtam volna más szemszögből látni, ha te nem mutatod meg nekem.
A szereteted tölt, nem csak most, de most úgy kellett, akár egy falat kenyér. Köszönöm, hogy létezel és az életem része vagy. Szerencsés embernek érzem magam emiatt és örökre bezárnálak egy ládába, hogy mással ne kelljen osztoznom ezen a kincsen. Ezek a pillanatok az élet meghatározó mérföldkövei. Megmutatják kik azok, akik segítő kezet nyújtanak a gödör alján, hogy ki tudj mászni belőle és ki az aki még akkor is szeret amikor a legrosszabb formád elhatalmasodik rajtad.
Köszönöm, hogy vagytok nekem én is ott leszek nektek, mindig.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez