Leszünk?

A simító kezed megállt félúton, az ajkamig elért el a szád, félrehajtott fejed mozdulata mégsem üzent nekem semmit, vagy én nem értem még. Mit akarsz velem? Beszélj, hajolj hozzám, fejezd be, amit elkezdtél. Ne játssz velem, ne hazudj, ne ígérj, ne válj köddé, ne csalj. Csókold el a csókod, fejezd be a simogatást, zárd be az ölelést. Leszünk? Tudom, hullámzol te is, néha úgy hiszed, semmi keresnivalód nincs a közelemben, ezért mintha igyekeznél kijelentkezni az életemből, mint szállodai szobából, hátra sem nézve, az ágyneműt és törölközőt kupacba gyűrve, mert a hely egyáltalán semmilyen emléknyomot nem hagyott rajtad.

Tudom, dolgod van velem. Lezáratlan ügyünk van, el nem csókolt csókjaink vannak, be nem záruló öleléseink, befejezetlen beszélgetéseink és meg nem érkezésünk egy igazi, egymást érintő, valódi együttlétbe.

Leszünk? Megjelensz, háborgatsz, fészekrakó leszel a gondolataimban és tudod már, hogyan legyél hatással rám. Hagyod, hogy közel érezzelek, és találkozásunkat valamiféle misztikus-karmikus folyamatnak tudjam be, mert nekem is kellenek válaszok. Nem látod? Milyen hosszú utat jártunk be már külön-külön, csuklónkon ott a jel, láthatatlan ezüstszálakkal kötözött össze minket a lehetőség, hogy nekünk dolgunk van egymással, éljünk vele, ereszkedjünk bele, adjuk át magunkat. Ott cirkulálok a fejedben, és én megtestesítelek, odavarázsollak az útra, ahol én járok.

Végzet, vagy szerelem ez, ne adjunk neki nevet, ne definiáljuk, teljesen mindegy, amíg tetszik, hogy így az utamban állsz. Leszünk? A sorsom egyenesen, szabályosan haladna, de te akaratomnak engedelmeskedve, útonálló vagy és hivatásos, tehetséges szívrabló. Fejezd be, amit elkezdtél. Csókold el a csókod, záruljon be az ölelésed. Játszd el a zenénket, fesd le az életünket, rajzold meg, színezd ki, mert most ott áll a vászon, letakarva, magányosan, befejezetlenül.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.