Miért esünk tavasszal könnyebben szerelembe?

Így nem csoda, ha tavasszal sokkal fogékonyabbak leszünk a különféle ingerekre; vonzóbbnak, energikusabbnak érezzük magunkat és a kisugárzásunk is teljesen megváltozik téli önmagunkhoz képest. Az agyalapi mirigyünk ilyenkor több boldogsághormont, endorfint is termel, így egyértelműen jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Így tehát nem csoda, ha tavasszal sokakra rátalál a szerelem. Az állatvilágban az emlősök szexuális viselkedésének ciklikussága is ugyanezeknek a vegyületeknek köszönhető. Csak ők megelégednek a szaporodással, túléléssel.

Számunkra sokkal szomorúbb hír, hogy a tavasszal szövődő románcok nagy része hosszútávon nem tartható fenn. A nagy hévben ugyanis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a kiszemelt hibáit, elviselhetetlen tulajdonságait. A kémia becsapós lehet.

„Ha megvan, akarod – pontosan nem is tudod, mi az, amit akarsz, de fáj érte a szíved, annyira kell neked.” (Mark Twain)

A tavasz tehát az illúzióé.

Az ablakok tárva nyitva, friss tavaszillat tölti meg a szobát, nézem, ahogy a napsugarak a billentyűzet gombjain vernek tanyát. És gondolatban messze járok. Agyamba villan megannyi emlékkép régi tavaszokról, heves csókcsatákról, mindent elsöprő, de tiszavirág életű románcokról, újrakezdésekről és csalódásokról... Nem adnám őket semmiért. Végre tavasz van. És a tavasz a szerelemé.

• szerelem tavasz

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Vörös Eszter