A magasabb énünk, egyszerűen bízik az Univerzumban. Tudja, hogy pontosan azt a tökéletes személyt adja nekünk, akire jelenleg szükségünk van. Ha a bennünk élő szabad intuíciónkra hagyatkozunk, megszűnik a korlátokból fakadó elégedetlenség érzése. Kinyílnak az ajtók és az élet bősége meg tud érkezni.

Ezzel szemben az egonk irányító szeretne lenne és ezt a szerepét nem is szívesen adja át másnak. Kontrollmániás, pedig a legjobb dolgok tényleg akkor történtek velünk, amikor csak hagytuk, hogy megtörténjenek a dolgok, nem igaz?

Amikor engedünk ezen a gyeplőn, az nem azt jelenti, hogy teljes passzivitásban élünk, csupán annyit, hogy „megengedőek” vagyunk. Az elképzeléseinkhez való görcsös ragaszkodásunk helyett kíváncsiak, befogadóak, mert ezek az elképzelések sokszor megkötnek, elzárnak a fejlődéstől. Ez egy életellenes program, szembemegy az élet törvényével, miszerint minden létezhet a maga teljességében egyszerre.

Ha nem engedjük meg, hogy felfedezzük mi minden lehetne még jó nekünk, akkor nagyon sok dologtól megfoszthatjuk magunkat és megakasztjuk a saját energiánkat. A legtöbb elégedetlenségünk ebből fakad. Aki nemet mond valamire, azt tulajdonképpen kizárja a létezésből. Pedig a létezés maga a teljesség, nem szelektál.

Engedd el a görcsös elképzeléseidet arról, hogy csak akkor lehetsz boldog, ha bizonyos dolgok bekövetkeznek. Engedd el, azt a merev gondolkodásodat, hogy neked egyes dolgok nem valóak és csak a tapasztalatidból eredő elvárásaid szerint érezheted jól magad. Engedd meg, hogy az élet más utakat is megmutasson neked, mert az igazi csodák és meglepetések csak így találhatnak meg téged.

További írásaim itt és itt!

Instagram ITT

• bőség ego korlátok megengedés művészete önismeret ragaszkodás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!