Nehezen szokunk hozzá a jóhoz
Nehezen szokunk hozzá a jóhoz. Ahhoz, hogy szeretnek minket, hogy fontosak tudunk lenni. Ahhoz, hogy őszintén kíváncsiak az igényeinkre, ránk, arra, akik tényleg vagyunk. Hogy elfogadják az általunk hibának nevezett tulajdonságainkat, hogy nem folyton tökéletlenségeink jeleit keresik, mert pont úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk. Azt már nem is említem, hogy azokat a tulajdonságainkat, amelyek szerintünk a még elmegy, vagy ez természetes kategóriába tartozik csodaként lesik és rajonganak érte.
- Akkor most mit tegyek? – kérdi a barátnőm, aki ebben a szerencsés helyzetben van, de a sok csalódás után kétségbeesetten, tehetetlenül áll a randi előtt.
- Viselkedj igazi nőként – mondom – ez itt ugyanis egy igazi férfi. Nem tudod, hogy elég lesz-e, ami vagy? Hagyd a fenébe a kétségeidet! A bizonyíték már megérkezett a hozzáállásával, azzal hogy jelentkezik, hogy az összes lehetséges módon kifejezte, hogy akar téged. Mindent el lehet rontani – mondom – ezt is. De ne a félelmeidre koncentrálj, hanem a jó dolgokra, arra, hogy most minden jóra fordulhat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez