Randizom, és nyitott vagyok, mégsem történik semmi

Az a helyzet, hogy társkereső üzemmódban lenni nagyon nem egyszerű. Nem megszokott, nem biztonságos érzés. Sokszor kaphat el minket a pillanat, hogy ez nem nekünk való, nem vagyunk jók benne, úgysem jön össze semmi. Azonban ezeket a lehúzó, demotiváló gondolatokat el kell engedni.

Párt találni nagyon bonyolult és összetett feladat, főleg akkor, ha az ember rendelkezik már némi önismerettel, és tudja, mit akar és mit nem akar. Akkor bizony válogatunk, már nem lesz jó bárki, aki szembejön velünk.

Ha beüt a negatív hozzáállás, akkor próbáljuk meg racionálisan és reálisan megközelíteni ezt a folyamatot. Egyrészt, erőltetni nem jó, és meg is látszik az emberen, ha pánikolva kergeti magának a szerelmet. Másrészt, fogadjuk el, hogy ez is olyan, mint egy jó házat felépíteni vagy egy minőségi programot összeszervezni. Sok összetevőre kell elegendő időt és energiát fordítanunk, és van egy ezek közül, ami nem csak rajtunk múlik, de minden ezen áll vagy bukhat el.

Az időzítés.

Az időzítése annak, hogy mi készen álljunk, hogy a másik fél készen álljon, és befogadó állapotban közelítsünk egymás felé, egy idő- és helydimenzióban. Ezt pedig nem tudjuk a belső vagy külső értékeink maximalizálásával sem befolyásolni. Ezt ki kell várnunk, és bíznunk kell benne, hogy a megfelelő pillanatban meg fog történni ez a találkozás. Addig pedig tessék továbbra is pozitívan és befogadóan állni az élet eseményeihez, és az emberekhez, akikkel összehoz minket a sors.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.