Régóta nem volt fény, amikor te odaléptél és felemeltél, arcomat a másik oldalra fordítottad. Észre sem vetted, hogyan vezettél az utamon tovább, hogyan mutattad meg mit jelent mikor senki más nem hisz bennem, csak te, igen. És most itt állok és csak annyit mondok, remélem , hogy ez soha nem múlik el. Hogy hiába a végtelen nagy távolság, akkor sem veszíthetjük el a hitet egymásban, mert már rég nem vagyunk egyedül. Nekem te, Neked én...

Mert egyszer minden körbe ér és én mindig ott leszek melletted. "

Úgy féltem tőled és olyan távol voltál. Sosem mertem elképzelni, hogy létezik ilyen erős érzés. Hogy van, ami nélkül nem akarok levegőt venni, valami, ami belül mindennél jobban motivál. Hogy te mégis ennyire közel kerülhetsz, te édes idegen. Mikor megkérdezted tőlem, mi az, amit nem mondanék ki, de mégis mindennél jobban vágyom rá? Hogyan mondhattam volna, hogy te vagy az? Miközben a szemeimből már rég kiolvastad. Amikor csak álltunk egy kapu aljában egymást ölelve és az érintés olyan volt, mintha soha nem érne véget. Nem akartam elengedni a kezedet ott, akkor abban a pillanatban és te most is félsz, hogy újra csalódást okozol nekem, de nincs okod már félni, mert mindent megértettem. Hogy velem leszel akkor is, ha nem lehetsz mellettem. Te maradsz meg az örök hitem.

• bizalom hit lélekhangok szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!